Fenyőpinty tenyésztése
Írta: Sean Fitzpatrick
Legelőször akkor támadt fel bennem az érdeklődés a fenyőpintyek iránt, amikor kaptam egy különlegesen szép hímet. A madár minden olyan tulajdonsággal rendelkezett, ami egy kiállítási madártól elvárható és ez arra ösztökélt, hogy tegyek egy próbát a tenyésztésével.
Beszereztem egy tojót a hím jövendőbeli párjául és vártam a tavasz közeledtét. Egy 6x4x6-os röpdét készítettem elő a madarak számára. A padló betonból volt, amit száraz fűvel borítottam be, szigetelés céljából és a madarak is használhatták fészekalapanyagként. A röpde hátulja és két oldala furnérlemezből készült, az elejét és a tetejét dróttal borítottam. A tetejére műanyag lapot is tettem, hogy megakadályozzam a vad madaraktól származó kereszt szennyeződést és hogy szárazon tartsam a helyet. Az itató/fürdető vizeket keskeny tálkákban helyeztem el, melyek átmérője megközelítőleg 20 cm, míg a különböző eleségeket tartalmazó tálkákat egy nagy macska alom tálcába tettem. A macska alom tálca használatával megelőzhető, hogy az állott eleség szétszóródjon a röpdében és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a fenyőpintyek a fiókák etetésekor rovarevők, és a tálca megakadályozza, hogy az értékes élő eleség túl messzire szökhessen.
A fészkelőhelyeket a röpde különböző pontjain helyeztem el, minimális takarással, hogy a madaraknak némi visszahúzódási lehetőséget biztosítsak. Fonott kosarakat, műanyag kanári kosarakat és keskeny fa fészkeket rögzítettem fel, hogy a madarak választhassanak a fészkelő alkalmatosságok között.
A fenyőpintyeket március elején állítottam párba és engedtem be a röpdébe. Kezdeti zavarodottságuk elég nyilvánvaló volt, abból ahogyan felfedezték új otthonukat és ezzel egy időben folytonosan, ismétlődően hívogatták egymást. Rövid időn belül megállapodtak és enni kezdték a magkeveréket (British finch seed mix) a tálakból, valamint kóstolgatták az odakészített reszelt főtt tojást. Azelőtt sem vesztegettek el sok időt, mielőtt belemerültek a fürdetőtálkákba. A fenyőpintyek arról híresek, hogy agresszívak, de szerencsére ez a pár elég jól elvolt egymás társaságával.
Az a tény, hogy ez a faj félig rovarevő a tenyészidőszakban, arra engedett következtetni, hogy ha kora tavasszal lisztkukacot adok nekik, azzal meggyorsíthatom a tenyészkondíciójuk elérését. Kísérletezések után, végül is úgy látom ez a feltételezés helyes.
Áprilisban, kora májusban a madarak csőre szaruszínűből folyamatosan, medvecukor feketébe váltott át, a hímnél a változás egyértelműbb volt. Ugyanakkor a hímet többször láttam, amint egyfajta gondosan kidolgozott táncot ad elő a tojónak, szárnyait leengedve, fejét hátra vetve és fejdíszét megemelve. A tojó kezdett választ is adni ezekre az előadásokra, úgy, hogy csőrében száraz füvet tartott. Bohóckodásukat figyelve, még több fészekalapanyagot biztosítottam számukra, kókuszrost, kapokfa-rost, moha és rövid lószőr formájában. Késő májusban kezdődött a fészeképítés, amikor a tojó egy magasan elhelyezett fonott kosarat választott ki kedvenc helyéül. Június első hetének végére a tojó hat tojáson kotlott és én alig vártam a fiókák kikelését. Nagy csalódásomra a tojásokat megvizsgálva mindet terméketlennek találtam. A következő fészekalj is hasonló eredménnyel végződött. Arra a következtetésre jutottam, hogy a hím valamilyen okból kifolyólag steril lehet és ez be is bizonyosodott, mivel amíg nálam volt egyetlen tojást sem termékenyített meg.
Az, hogy a fenyőpintyeknek nem sikerült fiókát nevelniük nem ijesztett el és nekiláttam tervezgetni az elkövetkező évekre. Egy kicsivel több tapasztalat birtokában készültem a következő tenyészidőszakra. Meghozva döntésemet, hogy kitartok e faj tenyésztése mellett, nekiláttam az állomány fejlesztéséhez, ezzel is növelve a siker esélyét. Végül is 12-re duzzadt a madaraim száma, melyek négy triót alkottak. Azt, hogy triókkal és nem párokkal kezdem el a tenyésztést, azután döntöttem el, hogy utánaolvastam a vad fenyőpintyek viselkedésének. A vadonélő fenyőpintyek hajlamosak laza szerkezetű kolóniákban költeni. Ezt is észben tartva, két okból kezdtem triókkal a tenyésztést. Az első, hogy kíváncsi voltam vajon a madarak stimulálják e egymást, a másik pedig hogy a hármassával elhelyezett madarak megduplázták a siker esélyét minden egyes röpdében. Szándékomban állt az egyik tojót kivenni a röpdéből, miután a másik fészeképítésbe kezdett.
A következő évben a madarakat újra márciusban tettem ki a röpdékbe, miután a keményebb fagyok elmúltak. Az előző év sikertelenségének ellenére, biztos voltam abban, hogy a madarak tenyészidőszakra való felkészítésében helyesen jártam el és nem láttam rá okot, hogy túl sokat változtassak rajta. A röpdék felszerelése nagyjából megegyezett az előző évivel és mind a négy triót egyszerre tettem ki a röpdékbe. Ez azt is jelentette, hogy a tenyészidőszak alatt gyűjtött adatok pontosan összehasonlíthatóak és a négy trió közötti összehasonlításokat nem befolyásolja a kihelyezés eltérő időpontja.
Azon kevés változtatások közül, melyeket bevezettem, az egyik az volt, hogy az alap magkeverékben többféle magot is tettem. Kevertem bele napraforgómagot, pohánkát, kendert, fenyőmagot és hántolt zabot egyenlő arányban, ezek adták a magkeverék 50%-át. A másik 50% angol pinty magkeverék volt. A fenyőpintyek a nagyobb magokat jobban szerették, azokat ették meg először.
Néhány éven át a madaraim itatójába tettem Aviform Ultimate-t, ami egy multi-vitamin készítmény galambok számára. A vélemények eltérőek az ilyen adalékanyagok használatáról és amíg néhányan megkérdőjelezik a szükségességüket, én jobban éreztem magam a tudattól, hogy madaraim vitaminokból sem szenvednek hiányt. Egyébként, a készítmény amit használtam, kevés kivétellel, galambok számára készült. Ennek oka, hogy úgy hiszem, sokkal több kutatást végeztek a galambok táplálásával, egészség megőrzésével kapcsolatban, mint a pintyfélékével. Mivel a madarak testtömegükkel arányos mennyiségű vizet fogyasztanak, nem szükséges az előírt adagolás megváltoztatása.
Április végére madaraim elérték tenyész kondíciójukat, és minden egyes trióban kialakult a tojók közötti dominancia sorrend. Amikor megbizonyosodtam róla, hogy az egyik tojó készen áll a fészeképítésre, a másik tojót kivettem és áttettem egy másik röpdébe. Mind a négy hímnek egyedi tulajdonságai és szokásai voltak és ez szabta meg, hogyan kezeljem a különböző párokat. Június első hetére a tojók mind a négy röpdében tojásokon ültek. Az egyik röpdéből a hímet ki kellett vennem, amikor a tojó kotlani kezdett, mert agresszívan viselkedett a párjával. Ez később előnynek bizonyult, mivel így párba állíthattam azzal a tojóval, amelyet alig pár napja vettem ki a röpdéjéből. Kis idő múlva ez a tojó is tojásokon ült. Öt egyidejűleg kotló tojó mellett nagyon kellett figyelnem a hímekre is. Érdekes módon, az amúgy legagresszívabb hím bizonyult a legtoleránsabbnak a párjával szemben, míg más hímet azért kellett kivennem a költés közepén, mert elkezdte a fészekanyagot kihúzgálni a tojó alól.
Tizenkét nappal azután, hogy az első tojó költeni kezdett, tojáshéj jelent meg a röpde padlóján. Ekkor kezdtem neki mini lisztkukacot adni, étvágy szerint, ezzel biztosítva, hogy az éhes fészekalj elegendő létfontosságú fehérjéhez jusson. Az, hogy a lisztkukacok hihetetlenül gyorsan fogytak, arra engedett következtetni, hogy minden a legnagyobb rendben van. Mikor három nap után végül megnéztem a fészket, hat egészséges, jól fejlődő fiókát találtam benne. Ekkor elkezdtem viaszmoly lárvát is bevezetni az étrendbe, amit szintén gyorsan eltüntettek. Még aznap két másik tojó alatt is keltek ki fiókák és a rá következő napon a másik kettő alatt is. Öt fészekaljnyi éhes fenyőpinty fiókával, rendszeres látogatója lettem az élő eleség szállítómnak. A hímek három röpdében nagyon jó szülőnek bizonyultak, rendszeresen etették fiókáikat.
Az első fészekaljat hat napos korukban gyűrűztem meg, D méretű gyűrűvel, egy kevés növényi olaj segítségével éppen csak rá tudtam húzni a lábukra a gyűrűket. Alkonyatkor gyűrűztem a fiókákat, amikor az utolsó etetés után már elültek a fészekben és a tojó sem törődött velem túlságosan. Amint hamarosan megfigyelhettem, a fenyőpinty fiókák nagyon gyorsan fejlődnek és gyakorta két hetes koruk előtt már kirepülnek. Mikor beléptem egy röpdébe, melyben már kirepült fiókák is voltak, a szülők megrohamoztak és nekem támadtak, míg meg nem hátráltam előlük. A szülők folyamatosan etették fiókáikat, míg azok képesek nem lettek az önálló táplálkozásra, körülbelül 25 napos korukban.
A párok közül kettő újra költeni kezdett, de egyik sem lett sikeres és azóta is, csupán egyetlen alkalommal költöttek fenyőpintyeim másodszorra is sikerrel. Ennek oka lehet a rövid nyár, mely jellemző a természetes költőhelyükön Észak-Európában, ahol a rövidülő nappalok miatt nem tudnak másodszorra is költeni. Persze ez nem okozott nagy csalódást számomra, mivel 15 kirepült fiókával elértem a célomat, fenyőpintyeket tenyésztettem. Felnőtt madaraim vedleni kezdtek, miután fiókáik önállóvá váltak, és egyidejűleg a fiókák is vedleni kezdtek, pedig épp csak teljesen kinőtt fióka tollazatuk. A vedlés mindkét esetben nagyon gyorsan végbement, más madarakhoz képest. Ennek oka újra csak természetes költőhelyük rövid nyara lehet, ahol készen kell állniuk a sarkvidéki hideg érkezése előtt a költözésre.
A szabályok alól mindig vannak kivételek is és az évek alatt láttam is néhányat. Bár alkalmanként sikerült ketrecben is tenyésztenem a fenyőpintyeket, ez nem csökkentette a csodálkozásomat, amikor egy lincolnshire-i látogatás alkalmával barátom megmutatta madárszobáját (egy emeleti hálószobában), ahol egy pár fenyőpinty éppen négy fióka nevelésével foglalatoskodott egy 3 láb hosszú (kb. 90 cm) dupla tenyész kalitkában. A négy fióka egy, a kalitka oldalára erősített műanyag kanári fészekben ült, mindenféle takarás nélkül. Enyhén szólva ez is épp elég lett volna, de ekkor a barátom elővett egy doboz élőeleséget és elkezdte a ketrec rácsain át kézből etetni a felnőtt fenyőpintyeket. A pintyek ezután a fiókákhoz mentek és megetették őket a lárvákkal, alig 60 cm-re az orrunk előtt. A barátom aki akkor még eléggé újoncnak számított, nyilvánvalóan nem volt tudatában a látott események súlyával. Amikor megpróbáltam elmagyarázni neki, mennyire valószínűtlen amit láttam, csak megvonta a vállát, majd mutatott három süvöltő fiókát egy ugyanilyen ketrecben! Soha ne mond, hogy soha!
