MUTÁCIÓS CIKKEK 3


A törpepapagáj mutációk nevei

A törpepapagáj (és más papagájfajok) mutációinak nevei teljes megújuláson mentek keresztül az elmúlt években. Hogy mindezt tökéletesen megérthessük, vissza kell mennünk a múltba. Néhány évvel ezelőtt a klubok teljesen különböző neveket használtak az egyes mutációk megnevezésére. Ráadásul a különböző országok is saját kifejezéseiket használták. Ha a beszélt nyelvek sokszínűségére gondolunk Európában, elképzelhetjük az elnevezések változatosságát.
El tudod képzelni, hogy Flandriában (Belgium holland nyelvterületén) és Hollandiában akár öt különböző kifejezést használtak egy és ugyanazon mutáció megnevezésére? Pedig ugyanazt a nyelvet beszélik. Ennek eredményeként az információáramlás nagyon zavaros volt, enyhén szólva tökéletes példája „Bábel tornyának”.
Az ok egyszerű volt. Az egyes klubok figyelmen kívül hagyták a többi működését, és a konstruktív együttműködés és információ csere helyett versengtek, és egymás ellen dolgoztak. A törpepapagájok szerelmesei számára ez katasztrófa volt, nem volt érdekük a civakodás, mégis ők lettek az áldozatok. Valamit sürgősen tenni kellett.
A BVA (Belgian Lovebird Society) észrevette ezt. 1997 közepén meghívót küldtünk ki a meglévő szervezeteknek egy közös megbeszélésre, amely az egységesített terminológia kialakítását célozta. A „megátalkodott amatőrök” azt jósolták, hogy képtelenek leszünk minden társaságot egy asztalhoz ültetni.
Ám szerencsére nem lett igazuk, és 1998. március 28-án a különböző szövetségek számos küldöttét köszönthettük a belgiumi Serskamp-ban, hogy megkezdhessük az „elszánt munkát”. Szerencsére minden küldött úgy gondolta, hogy a hobbink érdekeit az szolgálja a legjobban, ha létrehozzuk az egységes terminológiát. Mivel jól megalapozott neveket kellett találnunk, olyan neveket választottunk, amelyek a genetikai háttéren és a tollszerkezeten alapultak. Ha egy bizonyos mutáció már ismert volt, valamely más papagájfajnál, természetesen azt a nevet vettük át. Ha pedig valamely mutációnak már létezett egy nemzetközileg elfogadott megnevezése, akkor azt vettük át, anélkül, hogy lefordítottuk volna holland nyelvre. Csupán háromórányi tárgyalás után, teljes egyetértésben elfogadtuk a közös holland neveket.
Kevéssel ezután a MUTAVI (Research & Advice Group) kutatni kezdte a létező törpepapagáj mutációkat. Az elérhetővé vált új információk miatt, az évek folyamán kisebb kiigazításokra volt szükség. Az amatőrök örültek, hogy mindezt létrehoztuk, tulajdonképpen minden reakció pozitív volt, mivel egyszerűbbé tette az életüket. Persze voltak ellenlábasok is, de ahogy egyre több ember használta az új terminológiát, ők is meggyőződtek a gyakorlati hasznáról, nemcsak a kiállításokon használt egységes nevek tekintetében, hanem a különböző magazinokban megjelenő cikkek kapcsán is.
Hosszú idő óta végre ugyanazt a nyelvet beszéltük, ugyanazt a nevet használtuk ugyanarra a mutációra, miért nem gondoltunk erre korábban.
A nyelvi akadályok ellenére, a külföldi szervezetekkel való kapcsolattartás során még mindig voltak problémáink. De akkoriban nagyon korlátozott volt a külföldi szervezetekkel való kommunikációnk, így azt találtuk ki, hogy egyszerűen lefordítjuk a megnevezéseket angolra, és így is tettünk. A valóság sajnos nem igazolt minket. A különböző országokban különböző kifejezéseket használtak. Kiderült, hogy az az angol kifejezés, amit Új-Zélandon, vagy Ausztráliában használtak, teljesen eltér attól, amit például Angliában használtak. Erre nem volt gyors megoldás, és akkoriban nem is volt sürgős, mert a nemzetközi kapcsolataink még korlátozottak voltak.

Ekkor jött az internet. A kommunikáció ezen modern formájának segítségével a világ másik felén lévő információ csupán egy egérkattintásnyi távolságra van tőlünk. 1999. július 12-én Terry Martin, ausztráliai állatorvos és madártenyésztő az interneten megalapította a Genetics-psittacine csoportot. A célja az volt, hogy hobbink genetikai hátteréről néhány emberrel információt cseréljen. Hamarosan ők is ugyanebbe az összevisszaságba ütköztek.
Ugyanakkor a csoport népszerűsége sokkal nagyobb lett, mint várható volt, és folyamatosan bővülni kezdett. A MUTAVI által, a különböző mutációk tollszerkezetére vonatkozó kutatásoknak köszönhetően, folyamatosan új felfedezések születtek. A terminológia összevisszasága miatt, mindenki hamar rájött, hogy szükség van egy egyértelmű direktívára a mutációk nevére vonatkozóan. Érthetetlen volt, hogy bizonyos kifejezéseket teljesen különböző mutációk megnevezésére használtak. Amit az egyik faj esetében „A” mutációnak hívtak, azt egy másik faj esetében „B”-nek. Hamarosan túlságosan is egyértelművé vált, hogy mi a következménye, ha évtizedekig információcsere nélkül tenyésztünk madarakat. Mindenki elkötelezett volt, hogy egy olyan rendszert kell kifejleszteni, ami a mutációkat egy bizonyos logika szerint nevezi el. Rengeteg tanácskozás és eszmecsere után, mindenki egyetértett, hogy számításba kell venni a tollváltozatokért felelős pigmentek jelenlétét, valamint az egyedi genetikai mintákat is. Egységességre volt szükségünk. Lépésről lépésre egy nagyon logikus modellen alapuló rendszert terveztünk. Terry Martin publikálta a listát az alábbi címmel: „Egységes rendszer a színváltozatok megnevezésére a papagáj fajokat illetően, és nemzetközi használatuk, genetikai vonatkozásban.”

Az alábbi lista néhány nagyon logikus szabályt tartalmaz, amelyeket más egyezmények segítségével fokozatosan kiterjesztettünk.

Ezek az évek során elfogadott legfontosabb megállapodások:
  • A törpepapagájokat saját tudományos nevükön nevezzük, mert a különböző angol nevek eléggé zavarosak, és a legtöbb tenyésztő már ismeri ezeket a megnevezéseket.
  • Az SF és DF rövidítéseket használjuk az egyfaktoros (single factore) és kétfaktoros (double faktore) domináns mutációk megnevezésére.
  • Mivel az ino mutáció két változata ismert, egy nemhez kötött és egy recesszív ino, az NSL (non-sex linked) ino rövidítést használjuk a recesszív ino megnevezésére, és az SL (sex-linked) ino-t a nemhez kötött mutációra.
  • Nem adtunk külön neveket két különböző mutáció által létrehozott fenotípusra.
  • A cross-over kombinációk megnevezésére az alap mutáció nevét használjuk kötőjellel elválasztva, például cinnamon-ino vagy opaline-lutino.
  • A több allél által meghatározott kombinációk megnevezésére a két alapmutáció nevének „keverékét” használjuk, például PasztellIno. A mutációk kezdőbetűit nagybetűvel írjuk: Pasztell és Ino.
  • Sötét faktor: A legtöbb ország a zöld, sötét zöld és olaj zöld kifejezéseket használja, de van néhány kivétel. Egy kezdő tenyésztő számára nehéz lehet megérteni például, hogy a mauve kifejezést két sötét faktoros kék madárra használják. Tévesen azt hiheti, hogy ez egy különálló mutáció, míg valójában egyszerűen két domináns sötét faktor és kék madár kombinációja. Következésképpen, azt javasolták, hogy a sötét faktor megjelölésére tegyünk egy D vagy DD betűt az alap mutáció neve elé: zöld, D zöld (dark), vagy DD zöld (Double dark). A módszer előnye, hogy egyaránt használható zöld, kék vagy bármely más mutációval.

Bizonyos lókuszok megnevezésére szintén született egy megállapodás. A szabály az, hogy ha létezik egységes nemzetközi megnevezés, akkor az átvesszük. Azokban az esetekben, amikor több nevet is használnak, vagy a nevek nem felelnek meg a fenti feltételeknek, akkor a MUTAVI cselekszik. Tollszerkezeti kutatásainkra alapozva, meghatározzuk, hogy mi történik a tollakkal és hogy ezt a mutációt leírták e már a tudományos szakirodalomban. Ha igen, akkor a tudományos nevet vesszük át.
Ezek az események nem várt mértékű nemzetközi érdeklődést keltettek, és főleg Európában, sokan felismerték az egyezmény fontosságát. Nem felejthetjük el, hogy Európában viszonylag kis terülten nagy számú nyelvet beszélnek. Hollandiában és Belgiumban a MUTAVI segítségével olyan kutatási projektek indultak, amelyek más papagájfajokkal foglalkoztak, mint a kissándor papagáj, Forpus-, Neophema-fajok, stb. De mivel egyes neveket csupán bizonyos speciális fajok esetében használnak, újra összehívtuk minden egyes szervezet kulcs tagjait, amely rendelkezett technikai bizottsággal, és amely foglalkozott törpepapagájokkal.(A szervezetek együttesen 150 000 tagot számlálnak). A tanácskozás után elfogadták, hogy a speciális törpepapagáj neveket, mint a White Face, azonnal nemzetközi kifejezésekkel helyettesítjük. Természetesen ez felkeltette más európai klubok figyelmét is.
2002-ben Terry Martin publikálta könyvét: „Útmutató a papagájok színváltozataihoz és genetikájához” címmel. A könyv azonnal sikeres lett és a nemzetközi kifejezések használata egyre nagyobb és nagyobb támogatást kapott. Sem a MUTAVI-nak, sem a Genetics-psittacine klubnak nem állt szándékában egy kötelező érvényű új nevezéktan kialakítása, de sok tenyésztő és szervezet másképp gondolta és átvette a rendszert. A legtöbb reakció pozitív volt. Épp ezért a rendszer lassan elterjedt.
A siker oka rendkívül logikus, egy kis józanésszel bárki gyorsan megértheti a rendszer előnyeit. Természetesen továbbra is az embereken múlik, hogy akarják e használni a rendszert. Ami még érdekesebbé teszi az egészet, az az, hogy minden ország használhatja a saját megnevezéseit a saját nyelvén, és csupán a nemzetközi kapcsolatok során használja a rendszert, egyfajta „madár eszperantóként”.
A BVA (Belgian Lovebird Society) volt az első, aki ezeket a kifejezéseket használta a 2002. évi Nemzetközi törpepapagáj show angol névjegyzékének összeállításánál. A kezdeményezés nagyon sok pozitív visszajelzést kapott. Sokan követték a példát: Portugáliában egy megalakulóban lévő nemzetközi törpepapagáj klub már jelezte szándékát az egyezményes elnevezések használatára nemzetközi levelezései és kapcsolattartása során. Számos törpepapagáj klub (például Németország) szintén fontolgatja a listához való alkalmazkodást, a kifejezések átvételével. Még a franciák is használják a rendszert.
A törpepapagájok között használt mutációk megnevezésére használt kifejezések áttekintését példákon keresztül mutatom be. Természetesen a kifejezések megtalálhatók és használatosak más papagájfajok esetében is. A szabály az, hogy egy mutációnak egy neve van.

Blue
Edged
Edgeddilute
Dominant pied
Recessive pied
Fallow
Bronze fallow
Pale fallow
Dilute
Violet
Misty
Mottle
Slaty
Cinnamon
Opaline
Orange face
Pale headed
(SL) sex-linked ino
NSL ino vagy autoszomális albinizmus
Albinó és lutinó

Allél nevek:
Turquoise
Aqua
Pastel
Dark eyed clear
Pallid

Narancsarcú viola rózsásfejű törpepapagáj
Orange face violet 

A megegyezés szerint a nemzetközi kifejezéseket angolul használjuk. Fontos, hogy ne kövessük el újra ugyanazt a hibát, és ne fordítsuk le a neveket az ország saját nyelvére. Mert ha az angol kifejezéseket lefordítjuk hollandra, és Franciaországban is lefordítják franciára, akkor megint ugyanazzal a problémával szembesülünk. Ha új mutáció keletkezik a törpepapagájok között, akkor azonnal nemzetközi nevet kap és nem hollandot. Probléma lehet az angol kifejezések használata, pedig meglepő, hogy mindennapi életünk során milyen nagy számú angol kifejezést használunk: komputer, laptop, cinnamon, fallow, milkshake, hamburger, stb, stb. Míg bizonyos neveket át kell vennünk saját nyelvünkbe, például a kanáriknál használt Izabel kifejezést helytelenül használják papagájok esetében, ezért helyettesíteni kell a helyes nemzetközi kifejezéssel, ami természetesen a „pallid”.

Biztosíthatlak, hogy ezek a kifejezések a jövőnk biztos alapjai, és végül teljesen tisztán fogunk látni ebben a kérdésben.

Dirk Van den Abeele

MUTAVI, research and advice group
President BVA-Belgian Lovebird Society



A fahéj Forpus coelestis

Nemrégiben Kurt Delsoir vette fel velünk a kapcsolatot, a Forpus coelestis egy abnormális színárnyalatával kapcsolatban. Kurt barátjával, Derie Christ-tel együtt már három generációt tenyésztett ebből az abnormális színváltozatból. Ez azt bizonyítja, hogy nem egy véletlenszerűen megjelenő színváltozatról van szó, hanem valójában egy mutációról. Számos tenyésztőt megkérdeztünk, és be kellett vallaniuk, hogy még sohasem látták ezt a színt a Forpus coelestis-nél. A nyilvánvaló kérdés az volt, hogy mi is ez valójában. Végig fogjuk tekinteni az eredményeket, de előbb hadd ismertessük a faj normál alakját.

A Forpus coelestis faj leírása
Hossza kb. 12,5 cm
Hím: a tollazat általában fakó zöld, az elülső részen, a pofán és torkon sokkal csillogóbb és sárgásabb zöld. A szem csúcsánál egy kék, többé-kevésbé görbe csík kezdődik, amely egészen a szem mögé ér. A fej hátsó része és a nyak kékes szürke. A mellény erősen szürke árnyalatú, úgy, ahogyan a szárnyfedőtollak is. Az elsődleges és másodlagos szárnyfedőtollak mély kobalt kékek, mint az elsődleges evező tollak is. Az evezőtollak csúcsa zöldesebb kék színű. A hát alsó része és a farktő mély kobalt kék. A farok fakó zöld, végein világos zöld átmenettel.
A mell, és a has alsó része zöld, szürke árnyalattal, főleg a mell oldalsó része és a lágyék erősen szürkés. A csőr szaru színű. A szem írisz barna, a lábak barnásak, a körmök szürkék.

Tojó: Minden kék rész zöld, kivéve a fakó kék csíkot a szem mögött. A farktő többé-kevésbé türkizkék. A mellény és a szárnyfedők kevésbé szürkések. Az elülső rész, a fejtető, a pofa és a torok kevésbé sárgás árnyalatúak.

A tények

1. számú párosítás
Két évvel ezelőtt Kurt egy egymással rokoni kapcsolatban nem lévő kéket párosított egy zöld/kékkel (a madarakat egy kereskedőtől vette, akinél a madarak két különböző tenyésztőtől származó csapatban voltak). Az utódok színe a következőképpen alakult:
Zöldek (hímek és tojók)
Kékek (hímek és tojók)
Zöld madarak egy teljesen más színnel (mind tojó)

A vadon élő tojókkal összehasonlítva, ezek a madarak más színűek, sokkal inkább mustár zöldek, a szárnytollak barnásak, a körmök halványabbak és a szem kevésbé fekete. A tenyésztő számára nyilvánvaló volt, hogy ezek a madarak piros szemmel születtek, amely néhány napon belül besötétedett. Három fészekaljból három-három különböző színű fióka kelt ki, mindegyik fészekben volt egy ilyen zöld tojó, e színt létrehozó faktort nevezzük X faktornak.

Az 1. számú párosításból levont következtetések:
  • Az új mutáció semmiképpen nem lehet domináns öröklődésű, mert ebben az esetben az egyik szülőn látszódnia kellett volna a faktornak. Természetesen mindig lehetséges, hogy egy új domináns mutáció jelenik meg, de kevés az esélye, hogy a mutáció egyszerre jelenik meg számos fészekaljban.
  • Lehetséges, hogy ez egy autoszomális recesszív mutáció, ebben az esetben mindkét szülőnek hordozónak kell lennie. Egyesek úgy gondolhatják, hogy ez azért van, mert a madarak ugyanattól az egy tenyésztőtől származnak. Annak az esélye, hogy a madarakat véletlenül együtt tartották, elég kicsi, de lehetséges.
  • Az a tény, hogy a különböző színű madarak mind tojók, felveti, hogy ez egy nemhez kötött mutáció. Ebben az esetben az eredeti hímnek hordoznia kellett az X faktor és matematikailag az esetek 25%-ban a kikelt tojókon látszódnia kell az X faktornak. Ha megnézzük az utódok számát – 3 mutáns, mind tojó, a 11 fiatalból – láthatjuk, hogy beleillik az érvelésbe.

2. számú párosítás
Mivel a Forpus coelestisnek van egy „faded” (fakó) mutációja, amely szintén piros szemmel születik, az idősebb X faktorú tojót egy „faded” hímmel párosították. A „faded” mutáció öröklődése autoszomális recesszív és néha hibásan „izabell”-ként, vagy „pallid”-ként utalnak rá. Az eredmény nagy meglepetés volt: mindhárom utód vad típusú volt, és egyik sem mutatta az X faktor jeleit.

*az „izabell” kifejezést a kanárik nemhez kötött mutáció-kombinációjára használják. A probléma, hogy egyesek (tévesen) minden típusú színváltozatra használják: ha nem tudják, mi is a szín valójában, akkor „izabell”-nek nevezik.
  • Így az Agapornis roseicollis faj esetében az „izabell” kifejezést egy nemhez kötött ino-locuson lévő allélra használták, amelyről később kiderült, hogy ez igazából az ún. „pallid”.
  • Az Agapronis nigrigenis faj esetében az „isabell”-t egy nem nem teljes (inkomplet) domináns mutációra használták, amelyről később kiderült, hogy az ún. „misty”.
  • A kissándor papagáj esetében az ivarhoz kötött fahéj mutációra használták az „izabell” kifejezést.
  • A Forpus coelestis esetében az „izabell” kifejezést szintén hibásan használják. Ebben az esetben egy autoszomális recesszív mutációra.

Számos más példa is létezik, amikor az „izabell”-t teljesen másik mutációra használják.

** --Pallid: Ahogy látni fogod, a „pallid” kifejezés nem megfelelő itt, mert a pallid, ahogy már utaltam rá a nemhez kötött ino-locus egy allélja.
Ezt a mutációt az Agapornis fajok esetében először tévesen szintén „izabell”-nek nevezték, majd átnevezték „pallid”-ra. A Forpus coelestis tenyésztők úgy gondolták, hogy az ő izabelljeik is pallid-ok, de nem ez a helyzet, mert a Forpus coellistis esetében az izabell-nek nevezett mutáció autoszomális recesszíven öröklődik. Könnyű belátni, hogy egy rosszul használt névnek milyen messze ható következményei vannak.

A 2. számú párosításból levont következtetések:
  • Ez a kombináció bebizonyította, hogy két tökéletesen különböző mutációval van dolgunk és azt, hogy ennek a mutációnak semmi köze a „faded”-hez.

3. számú párosítás
A következő párosításban az eredeti tojót (zöld/kék) az egyik saját kék utódjával tették össze. A két madár egyike sem mutatta az X faktort. A pár három költésből 12 fiókát nevelt fel.
Az utódok a következők voltak:
Fallow zöld (hímek és tojók)
Fallow kék (hímek és tojók)
Zöld (hímek és tojók)
Kék (hímek és tojók)
Három kék fiatalon látszottak az X faktor jelei (mind tojó)

Az X faktort mutató kék madaraknak, a normál kék madarakkal összevetve, szürkésbarna evezőtollai vannak, a szárnyfedőtollai pedig szürkés árnyalatúak. A körmök kivilágosodtak, és vörös szemeik a kikelésük után néhány nappal besötétedtek.

A 3. számú párosításból levont következtetések:
  • Következtetésünk az, hogy az eredeti tojó biztosan fallow hordozó volt, és ezt a faktort saját fiára is átörökítette. Az, hogy ezt a két madarat összetették, előidézte ennek az autoszomális recesszív faktornak a megjelenését.
  • A három eltérő színű tojó jelenléte azt mutatja, hogy mind az anya, mind a fia hordozta ezt a faktort, amely maga után vonja, hogy egy autoszomális recessszív faktorral van dolgunk.
  • Az a tény, hogy az X faktort mutató utódok mindegyike tojó, valószínűvé teszi, hogy a mutáció nemhez kötött. Ha az utódok között lenne egyetlen hím is, akkor minden kétséget kizáróan elvethetnénk a nemhez kötött recesszív öröklődést, de nem ez a helyzet.
  • Ha ez egy nemhez kötött recesszív mutáció, akkor a hímnek hordozónak kellett lennie, és matematikailag – csakúgy, mint az 1. számú párosításnál – az esetek 25%-ban a kikelt tojóknak mutatnia kell az X faktor jeleit.
  • Ez a párosítás minden kétséget kizáróan elvetette a domináns öröklésmenet lehetőségét.

4. számú párosítás
Mindezek után, az eredeti hímet (kék) párosították egyik utódával, amely kék/zöld színű és szintén mutatta az X faktor jeleit. Ezek a madarak egy fészekaljat neveltek fel, három fiókával. Az utódok mindegyike X faktorú kék madár, és ez alkalommal mindegyik hím.

Ez a négy különböző párosítás némi tisztánlátást biztosít számunkra az öröklésmenetet illetően.

A 4. számú párosításból levont következtetések:
  • Az itt levont következtetésünk az, hogy az eredeti hím minden bizonnyal szintén hordozta az X faktort. Az a tény, hogy a hordozó hím az egyik „eltérő színű” utódával került összepárosításra, megmagyarázza a három mutáns hím megjelenését.
  • De ezek az eredmények nem zárják ki, hogy nemhez kötött mutációval van dolgunk. Ebben az esetben a hím hordozta az X faktort, és a mutáns tojóval való párosításából kikelt hímek csakúgy, mint a tojók, szintén mutatták az X faktor jeleit.

5. számú párosítás
Utolsó próbaként, 2004. novemberében egy mutáns hímet, egy vele semmiféle kapcsolatban nem lévő vad típusú tojóval párosították. A hét tojásos fészekaljból 2005 elején 6 fióka kelt ki: négy közülük piros szemmel, ami pár nap múltán besötétedett. A négy fióka, miután kitollasodott, mutatta az X faktor jeleit, és ez alkalommal mind tojó volt.

Az 5. számú párosításból levont következtetések:
  • Az eredmények kizárják az autoszomális recesszív öröklődést. Az a tény, hogy az eltérő színű fiókák újra mind tojók voltak, úgy magyarázható, hogy ez egy nemhez kötött mutáció.

Általános következtetések:
  • Biztos, hogy mutációról van szó.
  • Minden tényező beleillik egy nemhez kötött recesszív mutációba.
  • Bármiféle kapcsolat az ún. „faded” mutációval teljességgel kizárt.
  • A fiókák piros szemmel kelnek ki, amely néhány nap múlva besötétedik. Ez azt jelenti, hogy valamiféle albinizmussal van dolgunk. Ez a jelenség megfigyelhető a „faded”-nál (kivéve itt), a fahéjnál, pallid-nál és a katalin papagájok egy nemhez kötött nem teljes domináns öröklésmenetet követő mutációjánál (itt szintén kivétel).
  • Mind a fahéj, mind a pallid recesszív nemhez kötött öröklésmenetet követ; hivatkozva az 1, 3, 4 és 5 párosításokra. Az X mutáció lehet, hogy e közül a kettő közül az egyik. A pallid zöldek esetébEN A melanin szürkés színt mutatna. Ebben az esetben a barnás evezőtollak, és a test különleges barnás zöld árnyalata a fahéjra utal.(A fahéj kifejezést egy nemhez kötött recesszív mutációra használják, amikor fahéjbarna eumelanin mutatkozik a teljes tollazaton, a fekete helyett. Kikelés után a szemszín piros, és az idő előre haladásával majdnem teljesen feketévé válik. A lábak és karmok hússzínűek. A génben valószínűleg kódolva van egy fehérjéhez kötött második tyrosináz, amely a melanocitákban lép működésbe, a melanogenezis egy korai szakaszában, és keresztezés után, a nemhez kötött ino-val kombinálva képes megjelenni. Ezeket a kombinációkat általában fahéj-ino-nak kellene hívni. Habár van egy kivétel ez alól a szabály alól: a hullámos papagájok esetében az ilyen példányokat „lacewing”-nek hívják, a csak ennél a fajnál megjelenő feltűnő fenotípus miatt.)

Hivatkozva az általunk tett következtetésekre, azt állíthatjuk, hogy ez az első ismert nemhez kötött mutáció a Forpus coelestis esetében, és ez a fahéj.

Dirk Van den Abeele
MUTAVI, Research & Advice group



A vörös színű törpepapagáj, egy új mutáció?

1980 körül akadtam rá egy „piros” színű törpepapagájra egy boltban. A madár egy lutínó rózsásfejű törpepapagáj hím volt, amelynek tollazata valamilyen oknál fogva majdnem teljesen piros volt, piros szemekkel, fehér evezőtollakkal, és néhány helyen sárga színű tollazattal. Akkor nem tudtam, hogy ez egy mutáció-e, vagy sem. Úgy gondoltam, hogy normál mutáció lehet, és megvettem a madarat. Meg voltam róla győződve, hogy ezzel a madárral képes leszek elkezdeni a piros madarak tenyésztését, de nem így történt. Mintegy 6 hónap után a madár utód nélkül pusztult el. Megfogadtam, hogy ha valaha lesz rá módom, vásárolok egy másik példányt, és tenyészteni is fogom.
Az évek folyamán számtalan „piros” madarat vásároltam, feketefejű, fischer illetve rózsásfejű törpepapagájt, de soha nem sikerült tenyésztenem őket. Mindegyik utód nélkül halt meg. Még mindig vannak olyan tenyésztők, akik azt állítják, ezek a madarak mutációk, és számos olyan internetoldal létezik, ahol vásárolhatunk is ilyet. Néha még a szakirodalom is említést tesz róluk. Mindez elegendő okot szolgáltatott arra, hogy közelebbről is megvizsgáljam a témát.

Piros?
Első kérdés, amit meg kell válaszolnunk, hogy mi okozza a piros színt. A válasz egyszerű: psittacin. A piros madaraknál azt vettük észre, hogy a psittacin, ami normál esetben sárga, a madár testének bizonyos részein, vagy akár az egész testén pirossá válik. Egyértelmű magyarázat nem adható a jelenségre. Mi ez, egy mutáció, vagy betegség, normális változás, vagy táplálékkal lehet előidézni?...

Léteznek pirosak, és pirosak.
Majdnem 25 éven át gyűjtöttem információt ezekről a piros madarakról, és két különböző piros törpepapagáj csoportot találtam.
Az első csoportba a született pirosak tartoznak. Egyszer találkoztam egy olyan feketefejű törpepapagájjal, amelyen a sárga tollterületek (mellkas és nyak) teljesen pirosak voltak. Egyszer pedig az egyik fészekaljban született egy fiatal fischer törpepapagáj, amely túlnyomórészt piros volt. Ezeknél a madaraknál a piros szín a zöld tollterületre is átterjedt, és a toll kéregállományában a normális esetben sárga psittacin szintén piros volt, aminek következtében azok barnás színezetűvé váltak.
Olyan fiatal rózsásfejűt is megfigyeltek, amelyek testén piros „pikkelyek” voltak, stb. Sikerült kiderítenem, hogy a végkifejlet megjósolható: mindegyik madár visszanyerte eredeti színét, vagy meghalt az első vedlés előtt. Ez alól a szabály alól nem találtam kivételt.
A madarak másik csoportjába azok a példányok tartoznak, amelyeken később jelenik meg a piros szín. Ezeken általában megmarad a piros terület, és az idő előre haladtával kiterjed. Ahogy a piros szín egyre hangsúlyosabbá válik, úgy nő a kockázat is. A legtöbb madár meghal a piros terület megjelenését követő néhány hónapon belül. Mégis megesett, hogy olyan piros madarat találtak, amely utódot is nemzett. Sőt jelenleg, megbízható és leellenőrizhető forrásból szereztem tudomást egy rózsásfejű törpepapagájról (fahéj zöld tojó), amely pirossá vált, és túlélte. Az idő múlásával néhány utódján is megjelent a piros minta. De ez még (mindig) nem egyértelmű jele annak, hogy ez egy kromoszómális mutáció, és az utódok még nagyon fiatalok, így nem tudhatjuk, vajon öröklik-e ezt a tulajdonságot.
A logikus válasz az lenne, hogy mutációval van dolgunk. Számos olyan mutáció létezik, amely hatással van a psittacin színére, például ilyenek narancsarcúak. Ez is változást idéz elő a psittacin színében, ám ez a két eset valójában nem hasonlítható össze egymással. A papagájok között is létezik egy mutáció, amelynek valamilyen oknál fogva sikerül a sárga psittacin-t pirosra színeznie bizonyos területein a tollazatnak, és olyan területekre helyezni psittacin-t, ahol normál esetben nem lelhető fel. A mutáció neve opalin. (Jusson eszedbe, hogy ez a mutáció azoknál a fajoknál nem helyezi át a psittacint, amelyeknél normál esetben sincsen, csak azoknál a fajoknál fogja az opalin mutáció átrendezni a psittacin helyzetét, amelyeknek a tollában megtalálható.) Az opalin mutáció nemhez kötötten öröklődik, és felbukkant már rózsásfejű törpepapagájok között is. Bizonyosan állíthatjuk, hogy ezeknek semmi köze a „piros” madarakhoz. Opalinoknál az opalin minta már a fészekben felismerhető.




Fotó: Dirk Van den Abeele
Színek és tollak
Hogy tisztább képet kaphassunk a témában, meg kell vizsgálnunk a tollszerkezetet, és azt, hogy hogyan változnak a színek, és milyen összetevők alkotják. A tollak színét a jelenlévő pigmentek, és a toll mikrostrukturális szerkezete határozza meg. A legtöbb madárfajban melanin, és karotinoid van. A melanin (eumelanin és phaeomelanin) a pirosas barnától a fektéig terjed. Ezeknek a melaninoknak semmi köze a piros színhez, ellentétben a karotinoidokkal. A melaninok és karotinoidok struktúráját mélyrehatóan vizsgálták már. Így szerencsére lehetőségünk van tiszta képet kapni ezeknek a pigmenteknek az eredetéről és fejlődéséről.
A karotinoid a természetes pigmentek csoportjába tartozik, és megtalálható a növényekben, gyümölcsökben és zöldségekben. A karotinoidok színe általában piros, narancs, vagy sárga. Néhány a leggyakoribb karotinoidok közül: cantaxanthin, lutein, a-carotin, astaxanthine, zeaxanthine stb.
Köztudott, hogy bizonyos táplálékok hatással vannak a tollazatban található karotinoidokra, ha a madár tollaiban megtalálható a karotinoid (pl.kanárik). Az ok egyszerű: a madarak a karotinoidokat a táplálékkal veszik magukhoz. Az emésztőrendszeren keresztül bekerülnek a véráramba, ahol a festékanyag direkt, vagy indirekt módon lerakódik a növekvő tollakban. A szín intenzitását a karotinoid típusa és a tollakban lerakódott mennyisége határozza meg.
A HPLC-nek köszönhetően (High Performance Liquid Cromatography) (egy új kutatási módszer), sokkal könnyebbé vált a kutatók számára a karotinoidok kémiai összetételének meghatározása. Ezzel a módszerrel megállapították, hogy ugyanabban a madárfajban a piros karotinoidok kémiai összetétele teljesen különbözik a sárga karotinoidoktól. (Stradi 1998, Massa és Stradi 1999, McGraw K. J. 2003). 1999-ben Massa és Stradi egy sárgafejű Gouldamandína (Chloebia gouldiae) tollait vizsgálta meg. A vizsgált sárga tollak luteint és 3 dehydroluteint tartalmaztak, míg a vadon élő alak normál piros tollai 4 ketacarotinoidot tartalmaztak. Kevin J McGraw a piros kardinális (Cardinális cardinalis) vad alakjának tollait tanulmányozta, és hasonlította össze őket a sárga mutációval. Ugyanerre a következtetésre jutott. A sárga és piros karotinoidoknak eltérő kémiai összetétele volt a vizsgált tollakban. Mindkét esetben a mutációk az igazolták, hogy a madarak anyagcseréje nem a normál piros karotinoidokat juttatta a tollakban, hanem megváltozott összetételűt. A táplálékkal felvett karotinoidok transzformációját a madár testében enzimek idézik elő, amit éppen ezért öröklött tényezők befolyásolnak. A logikus következtetés az lenne, hogy ugyanez a helyzet a törpepapagájok esetében is, de valóban így van?

És a mi törpepapagájaink?
Már régebben megállapították, hogy a legtöbb madárnak van karotinoid a tollazatában, de a papagájok (Psittaciformes), tehát a törpepapagájok is kivételek ez alól a szabály alól. Karotinoidok helyett papagájok tollában szokatlanul tiszta pigmenteket találtak. Ezt tudományosan először 1883-ban Krukenberg állapította meg. A pigmentnek a psittacofulvin nevet adta. Ezt mások is kutatták és meg is erősítették (Volker, 1936, 1937, 1942)

A törpepapagájok tolla eumelanint és psittacofulvint tartalmaz (vagy másnéven psittacint, ahogyan mi határoztuk meg a pigmentet). Ez a psittacin felelős a piros és a sárga színért a törpepapagájok tollaiban. Így piros madaraink eredetét ezen a területen kell keresnünk.

Psittacin (psittacofulvin)
Ha összehasonlítjuk a psittacint a karotinoidokkal, felfedezhetünk néhány hasonlóságot. A karotinoidokhoz hasonlóan a psittacolfulvin vagy psittacin zsírban oldódik, más szavakkal, oldódik apoláris oldószerekben, mint a benzol, vagy a chloroform. A psittacin felelős a törpepapagájok piros, narancs és sárga színéért, ahogyan a karotin idézi elő ezeket a színeket például a pintyeknél.
Ezért feltételezhetnénk, hogy ezek a psittacofulvinok a karotinokhoz hasonlóan megtalálhatók a véráramban, ahonnan a tollakba kerülnek, de a legutóbbi kutatások azt mutatják, hogy nem ez a helyzet. Kutatók 44 papagájfajon vizsgálták azok piros tollainak szerkezetét. (McGraw & Mary C. Nogare 2005).
A kutatások mind a 44 fajnál a következő eredményt mutatták:
  • Egyik tollban sem volt karotin, csak psittacofulvin (psittacin).
  • Néhány karotinoid megtalálható volt a véráramban, de psittacofulvin egyáltalán nem.

Más szavakkal a papagájoknak megvan rá a lehetőségük, hogy az anyagcseréjük útján abszorbeálják (felszívják) a karotinoidokat, de a felszívódott festék nem rakódik le a tollaikban. Ehelyett psittacofulvin van a tollaikban. Ez azt bizonyítja, amit a gyakorlatból már tudunk: ez a pigment nem függ és nem befolyásolható táplálékkal bevitt festékanyaggal. Más szavakkal: a kanárikkal ellentétben a piros, sárga és narancs szín a papagájok tollazatában nem befolyásolható bizonyos táplálékkal, vagy festékanyagok adagolásával.
Érdekes tény, hogy a HPLC módszer kimutatta, hogy a papagájok tollaiban található piros psittacofulvin tetradecahexanál-ból, eicosanonenál-ból, és öt ismeretlen alkotóelemből áll. (Stradi & al 2001; McGraw & Mary C. Nogare 2005). A sárga tollak kutatása nem ennyire egyszerű, így a sárga psittacin pontos szerkezete is ismeretlen. Habár ez is csak azt bizonyítja, hogy úgy, mint a karotinoidoknál, a piros és sárga festékanyag kémiai összetétele különböző.
Ha ezt kivetítjük a piros madarak jelenségére, már ki is zárhatjuk, hogy valamely táplálék feleslege vagy többlete a kiváltó ok. Nem a test anyagcseréje az, ami a tollak színéért felelős, mivel a vérben található festékanyag nem rakódik le a tollakban. Gyakran felvetik, hogy májbetegség okozhatja az extrém piros színt, de ugyanebből az okból kifolyólag szintén kizárhatjuk ezt.
Mivel a véráramban psittacofulvin nem található, a psittacin kialakulásának oka a toll folliculusában van. Lehetséges, hogy ezt egy mutáció, vagy a bőrben lévő folliculosok hibás működése okozza.
Amennyiben kromoszómális mutációról van szó, meg kellene tudnunk határozni, egy állandó öröklődési mintát, főleg a különböző megfigyelésekkel, de nem ez a helyzet. Ami lehetséges, az az, hogy ezt a fenotípust a gének változása okozza, vagy multifaktorálisan öröklődik. Ebből következik, hogy ahhoz, hogy ezt a piros színt megkapjuk, számos génnek kell mutálódnia. Ez lehet a magyarázata a példaképp említett „piros” fahéj rózsásfejű törpepapagájra, amelynek piros utódai lettek.
A másik lehetséges magyarázat a hibás folliculus lehet. Megfigyeltük, hogy az eumelanin mutációk között előfordulnak a leucizmus formái. Ezeknek a mutációknak az oka a melanocytákban (bőr pigmentek) is lehet, amely az eumelanin termeléséért felelős. Ezért lehetséges, hogy a piros szín oka a sejtekben keresendő, amelyek a tollak kinézetéért felelősek.

Mivel ez az alak egyaránt megjelenik nagyon fiatal madaraknál - amelyek az első vedlés után normál színűvé vállnak, vagy meghalnak az első vedlés alatt - és öregebb madaraknál is, ezért egyesek hormonális okokkal is magyarázzák, ám ez intenzív tudományos kutatást igényelne, ami mindeddig nem történt meg.
Amint láthatod, nincs egyetlen helyes válasz. Számos lehetséges válasz létezik, de ugyanakkor ezek is újabb kérdéseket vetnek fel.
Egy másik lehetőség, amit még nem vizsgáltunk meg, hogy talán egy betegségről van szó, és akkor a kulcskérdés az: használhatjuk jóhiszeműen ezeket a madarakat tenyésztési célokra? A legtöbb piros madár fiatalon meghal, és nekünk nem szabad elfelejtenünk, hogy egy mutáció nem csupán egy „különleges színt” eredményez. Számos betegség önmagában mutáció, ám ezeknek sokkal kevésbé van lenyűgöző hatása, mint egy új színváltozatnak. Ha ez felveti azt, hogy ez egy letális faktor, akkor talán jobb nélkülük.
Ami fontos, az az, hogy azok a tenyésztők, akik foglalkoznak vagy foglalkozni fognak ezekkel a piros madarakkal, vezessenek pontos nyilvántartást madaraikról, és ha lehetséges juttassák el hozzánk. Akkor az idő remélhetőleg megoldja a kérdést.

Dirk Van den Abeele
MUTAVI, Research & Advice group

Irodalom:

KRUKENBERG, C.F.W. 1882. Die Federfarbstoffe der Psittaciden. Vergleichend-physiologische Studien Reihe 2, Abtlg. 2, 29 36.
MCGRAW, K.J., Geofrey E. Hill And Robert S. Parker. 2003: Carotenoid Pigments In a Mutant Cardinal: Implications For The Genetic And Enzymatic Control Mechanism In Birds
MCGRAW, K.J., M.C. Nogare 2004.  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése