A Fischer törpepapagáj Dark eyed clear mutációja
A mutáció származási helye ismeretlen. Néhányan állítják, hogy Dél-Afrikából származik, mások ragaszkodnak Ausztráliához. Azt is állítják, hogy az első példány Portugáliában tűnt fel, de később kiderült, hogy ezeket a madarakat Dél-Afrikából importálták.
A Dark eyed clear (Dec) mutáció tollaiból megközelítőleg az eumelanin 95%-a tűnt el. A madarak nagyrészt sárgák, farktövük pedig kékes, de szemük és lábuk színe változatlan.
Időbe telt, mire a mutáció öröklődésére fény derült. A szakirodalom úgy is említi a sárga Dec Fischer törpepapagájt, mint amely mutációnak fehér a farktöve, és úgy is, hogy kékes. A második esetben, a madár sárga testén - ellentétben a fehér farktövű madarakkal - zöldes csillogás figyelhető meg. Amikor 1996-ban az első cikkemet írtam erről a mutációról, információt kértem a tenyésztőktől. Egyedül Bodo Ochs, németországi tenyésztő erősítette meg, hogy a kék farktövű sárga, Dec Fischer Németországban is megjelent. Ezeket a madarakat 1955-ben Hollandiából importálták. Az, hogy miképpen kerültek Hollandiába és ki volt az ottani tenyésztő, felderítetlen maradt.
Az 1997. évi BVA kiállításon a portugáliai Mr. Enrico Santos kiállított néhány sárga Dec Fischer törpepapagájt. Ezeknek a madaraknak is kékes farktöve volt, valamint zöldes csillogású sárga tollaik.
A jelenlévők közül többen kételkedtek a madarak értékében, és gyakran elhangzott az az állítás, hogy ezek a madarak csupán a pasztell szín szelektált változatai. Mindez elegendő okot adott arra, hogy kutatásba kezdjünk.
Vásároltam néhány fehér és néhány kék farktövű Dec példányt. Tenyészeredményeim összevetve más tenyésztőkével (Koos Hammer, Jan Verschoor, André van der Voorn), arra az eredményre vezettek, hogy a Dec az NSL ino gén egy allélja.
Mára a talány megoldódott és a sejtésünk beigazolódott. A Dec - ahogyan a pasztell is - az NSL ino gén egy allélja (nem nemhez kötött vagy autoszomális recesszív ino, mely az a-locus-on helyzkedik el). Egyszerűen kifejezve: a Dec és ino (vagy pasztell) keresztezése nem eredményez zöld madarakat, melyek hordoznák a két színváltozatot, hanem köztes színű madarakat eredményez.
A homozigóta sárga Dec, valójában egy fekete szemű, sárga tollszínű madár, kékes farktővel. A sárga tollak halvány zöldes árnyalatúak. Ez az árnyalat az oka, hogy sok tenyésztő a sárga Dec-t lutínóval keresztezi, a szín javítása érdekében. Anélkül, hogy tudták volna, ugyanannak a génnek két allélját kombinálták. Az utódok tényleg sárgábbak lettek, de jól felismerhetővé váltak fehér farktövükről.
A fehér farktövű sárga Dec Fisher törpepapagáj a Dec és az NSL ino keresztezésének eredménye. Mivel a keresztezés allélikus, úgy nevezik: DecIno. Megfigyelheted, hogy mind a két allél nagybetűvel íródik, a két allél egyértelmű jeleként. A fehér farktövű fenotípus kiállításokon nem elfogadott.
A nemzetközi szabvány a következőképpen írja le:
Név: Dark eyed yellow.
Eumelanin hiány: megközelítőleg 95%, a tollakban.
Genetikai forma: bl*+_d*+ / bl*+_d*+; a*dec / a*dec
Elülső rész: mély narancs-vörös.
Nyakszirt: mély narancs-vörös, a fej hátsó része és a nyak áltatában sárgába megy át.
Pofa és áll: mély narancs vörös.
Szemek: sötét barna, körülötte egy fehér toll nélküli gyűrűvel.
Csőr: piros.
A mellkas alsó része, szárnyak, has és az anális zóna: sárga.
Köpeny és szárnyfedő tollak: sárgák.
Evező tollak: külső oldal sárga, belső oldal fehér.
Szárnyhajlat: sárga.
Farktő és felső farkfedők: világos égszínkék.
Alsó farkfedők: sárgák.
Farktollak: főleg sárgák, fehér csúccsal. A másodlagos farkfedőknek narancs-vörös minta/csík van a közepén. Ezt a mintát/csíkot részben fehér terület veszi körül.
Lábak: szürkék.
Köröm: Kissé sötétebb szürke, mint a lábak.
Fotó: Dirk Van den Abeele
Gyakorta a sárga Dec-ek sárga tollai zöldes árnyalatúak. A standard mindenesetre majdnem teljesen sárga madarat ír elő. Az arcmaszknak a vadon élő változattal összehasonlítva változatlan méretűnek és színűnek kell lennie. A fej hátsó részének vörös színezete - ahogyan a lutínó Fisher-nél is - súlyos szín hibának számít, mert a vad formán ez a túlzott piros szín nincs jelen.
Mivel a pasztell is az NSL ino gén egy allélja, a pasztell és a Dec keresztezése (PastellDec) szintén átmeneti, köztes színt eredményez. Ezek alig megkülönböztethetőek a PastellIno-tól, és ahogyan a PastellIno-nak is, gyakran nagyon foltos a testszínük.
Egyértelmű, hogy úgy kell tenyésztenünk a sárga Dec-t, hogy elkerüljük a kereszteződését a pasztellel, és az NSL ino-val is.
Néhány keresztezési séma.
Habár hagyományosan a hímeket írják előre a genetikai formuláknál, mivel egy autoszomális recesszíven öröklődő mutációról van szó, nem számít, hogy a hím, vagy a tojó e a Dec madár.
Zöld X sárga Dec
100% zöld/Dec
Zöld/Dec X zöld
50% szürke
50% zöld/Dec*
Zöld/Dec X zöld/Dec
25% zöld
5% zöld/Dec
25% sárga Dec*
*A zöld és a zöld/Dec fenotípusa nem különbözik egymástól.
Zöld/Dec X sárga Dec:
50% zöld/Dec
50% sárga Dec
Sárga Dec X sárga Dec
100% sárga Dec
Láthatod, hogy a hordozó madarakat úgy jelöljük, mint például a „zöld/Dec”-t. A Dec (dark eyed clear) a mutáció neve. A zöld sorozatnál a megnevezés „sárga Dec” lesz, a kék sorozatnál „fehér Dec”, mindkettő a fenotípusra utal.
Hogyha csak néhány DecIno-d van (fehér fartővel), ahhoz, hogy elérd a tiszta sárga Dec-t, a következő keresztezéseket kell elvégezned.
Sárga DecIno X sárga DecIno:
25% sárga Dec (tiszta – kék farktővel)
50% sárga DecIno (fehér farktővel)
25% lutínó.
Néha az ebből a keresztezésből származó utódok nagyon gyengék, így tanácsosabb lehet a Zöld X DecIno kombináció, amelynek eredménye:
50% zöld/ino
50% zöld/Dec.
Itt sincs semmilyen látható különbség a két hordozó között. Habár az egyik ino hordozó, a másik Dec hordozó. Ha homozigóta sárga Dec-t akarsz tenyészteni, egy kicsit kockáztatnod kell.
Párosítás:
Sárga DecIno X zöld/Dec:
25% zöld/ino
25% zöld/Dec
25% sárga DecIno
25% sárga Dec.
Vagy
Sárga DecIno X zöld/ino
25% zöld/ino
25% zöld/Dec
25% sárga DecIno
25% lutínó,
a tenyésztési eredmények közül választhatsz, hogy melyik hordozót szeretnéd használni. Így később párosíthatod a tiszta sárga Dec-t, zöld/Dec-rel.
Még egyszer: kerüljük a Dec keresztezését pasztellel és inoval is.
A fehér Dec.
Ha a Dec mutációt egy kék madárral keresztezzük, végül egy olyan madarat kapunk, amelyben teljes a psittacofulvin redukálódik, és ugyanakkor a melaninnak is hiányzik 95%-a. Ezek a madarak majdnem tiszta fehérek, fekete szemekkel, és lábakkal, és nagyon halvány kék farktővel. A történet újra ugyanaz: a tiszta fehér Dec fehér tollai kékes árnyalatúak, és farktöve halványkék.
Ino-val való keresztezésének eredménye egy fehér farktövű madár, a fehér DecIno.
A nemzetközi standard:
Név: dark eyed white.
Teljes psittacofulvin redukció.
Eumelanin hiány: megközelítőleg 95%, a tollakban.
Genetikai forma: bl_d*+/ bl_d/+; a*dec / a*dec
Elülső rész: fehér.
Nyakszirt: fehér.
Pofa és áll: fehér.
Szemek: sötét barna, körülötte egy fehér toll nélküli gyűrűvel.
Csőr: rózsaszínes színárnyalatú.
A mellkas alsó része, szárnyak, has és az anális zóna: fehér.
Köpeny és szárnyfedő tollak: fehérek.
Evező tollak: fehérek.
Szárnyhajlat: fehér.
Fartő és felső farkfedők: nagyon halvány világos égszínkékek.
Alsó farkfedők: fehérek.
Farktollak: fehérek.
Lábak: szürkék.
Körmök: Kissé sötétebb szürkék, mint a lábak.
Néhány kombináció:
Kék X sárga Dec:
100% zöld/Dec/kék
Zöld/Dec/kék X zöld/Dec/kék:
6,25% zöld
12,5% zöld/kék
12,5% zöld/Dec
25% zöld/Dec/kék
6,25% kék
12,5% kék/Dec
6,25% sárga Dec
12,5% sárga/kék Dec
6,25% kék Dec
Fehér Dec X zöld:
100% zöld/Dec/kék
Sárga Dec/kék X kék/sárga Dec:
25% sárga Dec
5% sárga/kék Dec
25% fehér Dec.
Sárga kék Dec X zöld/sárga/Dec:
12,5% zöld
25% zöld/kék/Dec
12,5% sárga Dec
25% sárga/kék Dec
12,5% kék/Dec
12,5% fehér Dec.
Sárga Dec X zöld/kék/Dec:
25% zöld/kék/Dec
25% zöld/Dec
25% sárga/kék/Dec
25% sárga Dec.
Fehér Dec X zöld/kék/Dec
25% zöld/kék/Dec
25% kék/Dec
25% sárga/kék Dec
25% fehér Dec.
Fehér Dec X kék:
100% kék/Dec
Kék/Dec X kék/Dec:
25% kék
50% kék/Dec
25% fehér Dec.
Fehér Dec X kék/Dec
50% kék/Dec
50% fehér Dec.
Genetikailag természetesen lehetséges sötét faktor bevitele, de ez alig változtatja meg a sárga Dec színét. A sárga tollak kissé sötétebb árnyalatúvá válhatnak, ahogyan a kék farktő is. A fehér Dec esetében csak a farktő lesz árnyalatnyit sötétebb.
Természetesen a sárga DecIno vagy a fehér DecIno farktöve fehér, így a sötét faktor semmit nem változtat rajta.
Figyelem:
Bizonyos melanint csökkentő mutációk kombinációi is látszólag Dec-t eredményeznek.
A dupla faktorú edged zöld a PastelIno-val keresztezve is ilyet eredményez. Ezek sárgák, szemeik, lábaik és a körmük sötét, sőt még a farktő is kék. De ha közelebbről szemügyre vesszük az arcmaszk formáját és méretét, észrevehetjük, hogy sokkal kisebb, mint a vad alaké. Ez a DF edged jelenlététnek egyértelmű jele!
Genetikailag az ilyen madarak NEM Dec-ek, és kiállításokon a maszkjuk miatt büntetést fognak kapni.
Felhasznált irodalom:
- H.W.J. van der Linden (1989) – Agaporniden houden en kweken.
- A. D’Angierri (1997) – Colored Atlas of lovebirds.
- Gaiser und Ochs (1995): Die Agapornis Arten und Ihre Mutationen, seite 128.
- (4) Bodo Ochs (1996): De gele zwartoog Fischeri, BVA Magazine, Vol 96/5.
- D. Van den Abeele (1998): De gele zwartoog Fischeri, een stapje verder? BVA Magazine vol 98/6.
- Inte Onsman (1995) www.mutavi info “The involvement of recessive pied in the origin of the dark eyed clears in the budgerigar.
Dirk Van den Abeele
MUTAVI, research and advice group
President BVA-Belgian Lovebird Society
A türkiz rózsásfejű törpepapagáj evolúciója
Írta: Dirk Van den Abeele
Az első türkiz rózsásfejű törpepapagáj 1975-ben jelent meg, amikor egy belga tenyésztőnek először sikerült tenyésztenie. Az évek folyamán ennek a mutációnak számos különböző elnevezése volt, a fehér arcútól, a pasztell kéken át egészen a kékig. A valóságban ezek a madarak egyáltalán nem kékek. Annak érdekében ugyanis, hogy egy igazi kék madarunk legyen, a jelenlévő összes psittacine hatását blokkolni kell. A rózsásfejű törpepapagáj esetében ez a piros psittacine és a sárga psittacine. A türkiz esetében csupán a jelenlévő psittaciné részleges redukciójáról van szó. Az alap madaraknál ez a redukció kb. 90%-os a testen és 60%-os a szárnyakon. Valamint ezeknek a madaraknak a homloka kezdetben halvány rózsaszínű volt.
Az utóbbi években egyre több és több madarat láthattunk, amelyek gyakorlatilag teljesen kékek voltak. Ekkor kezdődtek a találgatások, hogy vajon ezek a madarak kékek vagy nem, és ha nem kékek, akkor micsodák? A kulcskérdés, ami mindenkiben felmerült, hogy vajon van kék madár vagy nincs?
Az első alkalom, amikor láttam egy ilyen ’kék’ madarat, 1999-ben volt, amikor Franklin Van Helleputte, - akkoriban a BVA bírója – két türkiz madár utódaként egy olyan fiókát kapott, amely gyakorlatilag teljesen kék volt. A fiókát számos alkalommal alaposan megvizsgáltuk, és a farktollak alján valamint a szárnyakon található néhány kisebb zöld pöttytől eltekintve, a madár teljesen psittacine mentes volt, azaz kék. Egyetértettünk abban, hogy meg kell várnunk, amíg a madár elnyeri végleges színét. Néhány hónap múlva azt figyeltük meg, hogy a zöld színű felületek valahogyan növekedtek. A tény, hogy a psittancine még mindig jelen van (zöld pöttyök) azt bizonyította, hogy a sárga psittacine még mindig működik, így a madár genetikai értelemben nem kék.
Az évek folyamán azt láttuk, hogy számos amatőr, azzal, hogy ezeket a „majdnem kék” madarakat változatlanul egymással párosítja, egy „majdnem kék” vérvonalat értek el, aminek eredménye számos olyan madár lett, amelyek majdnem 99%-ban (vagy még nagyobb mértékben) psittacine mentesek. A végleges bizonyítéka a kék létezésének, ha egy albinó madár kelne és így lett, ino madarak keltek, amelyek majdnem teljesen fehérek voltak. A teljesség kedvéért meg kell említenem, hogy ahogy idősebbek lettek sárga folt jelent meg rajtuk, itt is, ott is, ami ismét azt bizonyítja, hogy genetikai értelemben nem igazi kék mutációval van dolgunk.
A kérdés tehát maradt, mi is ez? Ha nem kékek és nem is türkizek, akkor micsodák, és hogyan jönnek elő? A logikus magyarázat az lehetne, hogy egy új allél keletkezett a kék színért felelős gén lókuszán. Ismerjük a tényt, hogy az aqua és a türkiz két különböző allélja a kék lókusznak. Ezért lehetséges, hogy egy harmadik variáció (allél) keletkezett. Habár nekem fenntartásaim vannak és az a véleményem, hogy a próbapárosítások jelenlegi eredményei meg fogják erősíteni az álláspontomat.
Általában azt láthatjuk, hogy ha ezeket a ’kék’ madarakat normál türkiz madarakkal párosítjuk, változatos árnyalatú fiatalokat kapunk, a majdnem kék színűtől, a nyilvánvalóan türkizig. Ez máris azt bizonyítja, hogy vagy egyazon gén lókuszának alléljai, vagy egyszerűen azonos allélok, de határozottan nem két különböző mutációról van szó. Miért gondolom én azt, hogy azonos allélok? Alapvetően a változatos átmeneti kék árnyalatok miatt. Láthattuk, hogy ha egy aqua-t egy türkizzel párosítunk, - ahol két teljesen különböző allél felelős a psittacine előállításáért – a végeredmény a tipikus AquaTürkiz madár, vagy ha a színt körül akarjuk írni, ’alma zöld’ madár. Ebben az esetben láthatjuk, hogy nem átmeneti típusú utódokat kapunk, ami utalna a redukcióra, ami abban az esetben fordul elő, ha allélok kombinációja felelős az eumelanin előállításáért (pl.: Pasztel az NSL inoban), hanem egy gyakorlatilag zöld madár a végeredmény. Nincs 100%-os bizonyíték arra vonatkozóan, hogy hol és hogyan keletkezik a psittacine, de tény, hogy a folyamat jóval kiterjedtebb, mint a fekete eumelanin keletkezése. A HPLC-nek köszönhetően (High Performance Liquid Chromatography) ami egy új kutatási módszer, tudományosan bizonyítható, hogy a piros psittacofulvins a papagájok tollában tartalmaz tradecahexenalt, hexadecaheptenalt, octadecaoctanalt, eicosanenenalt és öt ismeretlen összetevőt (Stradi & al 2001; McGraw & Mary C. Nogare 2005). A sárga tollak kutatása bonyolult, ezért a sárga psittacine pontos összetétele még nem ismert. Hozzáadva ehhez a tényt, hogy a hullámos papagájok két különböző típusú sárga psittacinnal rendelkeznek, mindenek előtt bizonyítja, hogy a sárga és piros psittacine kémiai összetétele teljesen különböző. Valamint azt, hogy a psittacine összetétele komplex, és ezért egy sokkal összetettebb működést kíván a speciális géntől. Logikusnak tűnik, hogy ha két különböző allélt kombinálunk, az amino savak RNS segítségével történő végső előállítása szétszakad, mint olyan és ennek eredményeképpen a végső DNS kód inkább a vad típus felé hajlik (ebben az esetben a zöld), mint a kék felé. A kék több mint valószínű, hogy összetettebb DNS kódot igényel, mint a normál vad zöld szín. Ezt a jelenséget nem csak az Agaporniszoknál figyeltük meg, hanem más papagáj fajok esetében is, ahol az aqua és a türkiz jelen van.
Türkiz viola rózsásfejű törpepapagáj
Tourquise violet
Természetesen vannak, akik azt feltételezik, hogy ezek a ’kék’ madarak végül is valóban kékek és ez az oka, amiért kék példányokat kapunk, mint átmeneti típusokat, amikor a türkizzel párosítjuk. Genetikailag szólva ezek a madarak TürkizKékek lehetnének. Nekem újra megvan a saját feltételezésem. Természetesen nem demonstrálhatjuk, hogy mi lenne az eredménye a kéknek a türkizzel való párosításának roseicollis esetében, mert nem vagyunk biztosak a valódi kék roseicollisok létezésében, és a personatusoknál, ahol a kék szín jelen van, nincs türkiz mutáció. Itt a véletlen jött a segítségünkre. Ellen Uittenbogaard, egy BVA alkalmazott és lelkes amatőr a törpepapagáj tartás területén, egy alkalommal az egyik kék personatusa véletlenül fiókákat nemzett egy türkiz roseicollissal. Mivel genetikailag a roseicollis elég hasonló a personatushoz, lehetséges, hogy közös utódaik szülessenek, de a különböző számú kromoszóma pároknak köszönhetően, már nem lehetséges, hogy ezeket a hibrideket párba állítsuk, következésképpen ezek a madarak terméketlenek. Mégis, tisztán láthattuk ezekben a fiókákban a kék gén és a türkiz gén párosításának eredményét (ezek a gének valószínűleg ugyanazok, tekintettel ezeknek az Agapornis fajoknak a felépítésére). Az eredmény egy majdnem zöld madár volt. Más szavakkal, pont úgy, ahogyan az aqua és türkiz kombinációjának esetében, a kék és türkiz kombinációból származó utódok meglehetősen zöldesek lettek. Ellentétben azzal, hogy logikusan kéknek kellett volna lenniük. Más papapgáj fajok esetében a kék és türkiz mutációk tenyésztési eredményei is ezeket az eredményeket erősítették meg.
Így maradt a kérdés, miért? Talán a genetika választ adhat nekünk. Mindenki tudja, hogy nem állítunk elő mutációt, például azzal, hogy két pasztelt egymás mellé teszünk és éveken keresztül szelektáljuk, soha nem jutunk el a teljesen sárga madárig, pláne lutinóig, ehhez egy külön mutációra van szükségünk. Persze minden szabály alól vannak kivételek, és ez lehetséges, hogy épp a türkiz roseicollis esete. Van ugyanis egy jelenség, amit a genetikában úgy ismerünk, hogy „megérzés – anticipation”. Azt láthattuk, hogy egy gén hatása generációról generációra növekszik, ha ennek a mutált gén lókusznak a hordozói párosával rendeződnek, mivel a generációk alatt reprodukált DNS sejt darabkák, azon a bizonyos génen belül könnyedén duplikálódnak. Így a gén hosszabbodik az egymást követő generációk alatt, így erősödik a hatása.
Ezért nem elképzelhetetlen az, hogy ezeket a türkiz madarakat párosítva a türkiz allél hatása (ebben az esetben az eumelanin redukciója) erősödik, és kék madarat eredményez. Ha logikusan tekintjük, láthatjuk, hogy a jelenség nem új és már megfigyelték más majdnem kék madarak esetében. Emlékezzünk csak a ’kék’ gouldokra, az első leírások még tiszta zöld árnyalatról szóltak, míg napjainkban ezek a madarak gyakorlatilag kékek. Sokak szerint szelekció, mások szerint igazi kék, vagy talán ez is a kék fenotípusért felelős speciális gén létezésének feltételezése? Aztán vannak még más különböző ’kék’ Neophemák, amelyek esetében nem 100%-ig tisztázott, vajon kék mutációk, vagy szelektált típusok, mivel számos ’kék’ madárban apró psittacine maradványok vannak jelen. Különböző tenyésztők, más-más Neophema fajok tenyésztésében szerzett sok éves tapasztalattal, nagyon formálisak: „Van az aqua és a türkiz, de a többi a szelekció”.
A kérdés az, vajon ezek a kék madarak az elvárások eredményei, vagy meg kellene fontolnunk, vajon valóban kéknek nevezhetőek e vagy sem. Szigorúan a külső megjelenésre alapozva igent mondanék, de tudományosan szólva újra csak elferdítenénk az igazságot, és ugyan mit tennénk, ha egy igazi kék mutációval találkoznánk?
A BVA-n belül ezért mi ahhoz ragaszkodtunk, hogy a nemzetközi előírásoknak megfelelően járjunk el, amelyek azt mondják, hogy azon nevek esetében, amelyeket a nem 100%-ig tökéletes mutációkra alkalmazunk, a nevet csillagok közé kell tenni, pl.: *kék*. Így a ’kék’ típus és az igazi türkiz külön bírálható, mint két különböző fenotípus. Így az eredeti türkiz típus is újra a helyére kerül és újra értékelhető és a ’kék’ típusnak is meg lesz az esélye a további fejlődésre és úgy bírálható, mint kék. Az egyetlen feltétele ennek ,hogy a nevet csillagok közé kell tenni. Abban a pillanatban, hogy tudományos bizonyítékaink lesznek a valódi kék létezésére, egyszerűen csak elhagyjuk a csillagokat és minden ’kék’ fenotípus igazi kékként lesz bírálva. Így mindenki tisztán láthat és a tenyésztők sem zavarodnak össze, tenyészthetik ezeket a *kék* madarakat, amelyek csak fenotipusuk szerint kékek, genetikailag szólva nem igazi kékek. Egy megoldás, ami mindenki számára elfogadható és nem ferdíti el az igazságot.
Dirk Van den Abeele
MUTAVI, Research & Advice Group
A viola Fischer törpepapagáj
Igen sok tenyésztőt vonz a viola színű Fisher törpepapagáj napjainkban. Ezt a következtetést abból a hozzánk érkező nagy számú kérdésből vontuk le, amelyek ezzel kapcsolatosak voltak. Nyilvánvalóan sok tenyésztő nem tudja pontosan, hogy is néz ki egy viola Fischer törpepapagáj. A következő sorok néhány egyszerű, mindenki által megérthető információt tartalmaznak erről a témáról.
Először is azt kell tudni, hogy a viola szín autoszomális, domináns öröklésmenetet követ. Így az egy faktoros, és a dupla faktoros violát is beleviheted bármely más színbe. A viola faktor, a toll szivacsos állományában a normál világos kék színt világos violává változtatja.
Az, hogy ez hogyan történhet, már elmagyaráztam egy korábbi cikkemben, nem akarom magam ismételni.
A helyzet az, hogy csak azt a viola madarat tekinthetjük tiszta violának, amely egy sötét faktorral bíró kék sorozatú madár. Más szavakkal: csak egy sötétkék, egy sötét faktorral (kobalt) és egy, illetve két viola faktorral rendelkező madár nevezhető egyértelműen úgy, hogy „viola”.
Egy kék madár egy viola faktorral sokkal inkább sötétkék madárnak néz ki, egy kék madár dupla viola faktorral pedig nagyon hasonlít az egy viola faktorú sötétkék madárhoz. A duplafaktorú sötétkék Fischer viola színe alig észrevehető. A viola faktoros zöld madár némi sötétkékes árnyalatot mutat a zöld színben, amit viola faktorú zöldnek neveznek. Ezek a madarak tökéletesek tenyésztési célokra, de nem valók kiállításokra.
Ahogy mondtuk: ez a faktor dominánsan öröklődik, ami azt jelenti, hogy viola hordozó madarak nem léteznek. A madarakban megvan a viola faktor, és látszik is rajtuk, vagy egyáltalán nincs meg bennük.
Mi a legjobb módja a violák tenyésztésének? Mint már korábban megállapítottuk: ez a faktor minden más mutációtól függetlenül öröklődik, és a legjobban sötétkék madarakban látható. Ami pedig azt jelenti, hogy először olyan párokat kell összetennünk, amelyek a lehető legtöbb kék utódot produkálják. Sajnálatosan nem mindig ez a helyzet, mivel egyes tenyésztők gyakran csak egy viola madarat vásárolnak.
Az, hogy a viola madár hím, vagy tojó, nem számít.
(Megjegyzés: sf=egy faktoros, df=két faktoros)
Fotó: Dirk Van den Abeele
Viola X kék:
25% kék;
25% sf viola kék;
25% sötétkék,
25% viola.
Először a sötétkék X kék kombináció eredményeit vettem számba (= 50% kék; 50% sötétkék), aztán a viola faktor jelenlétével, vagy hiányával számoltam (1 V x 0 V = 50% V és 50% 0V), amely kombinációk a fenti eredményeket adták.
Épp ezért sokkal kényelmesebb, de sokkal drágább is egy dupla faktorú violával kezdeni.
A df viola X sötétkék pároztatásával a következő eredményt kapjuk:
25% sf kék viola,
50% sf viola,
25% sf viola dupla sötétkék.
Biztosak lehetünk benne, hogy minden utódban van egy viola faktor (df V x 0 V = sf viola).
Ha a következő párosítás egy faktorú viola x egy faktorú viola dupla sötétkékkel, akkor minden utód sötétkék lesz.
Ezekben az utódokban a viola faktor eloszlása a következő:
25% sötétkék,
50% sf viola,
25% df viola.
Még jobb kombináció:
Sf viola kék X df viola dupla sötétkék vagy
Df viola kék X sf viola dupla sötétkék
Most az eredmény:
50% sf viola,
50% df viola.
Ám meg kell bíznod a tenyésztőben, amikor sf violát, illetve sf vagy df viola dupla sötétkék madarat vásárolsz. Ehelyett kitenyésztheted saját magad is!
A viola faktort először Agapornis personatusban (feketefejű törpepapagáj) találták meg, és transzmutálódott a Fischer törpepapagájba is. Szóval, amikor az első madaradat vásárolod, figyelj a hibridizáció jeleire!
Sok szerencsét kívánok.
Dirk Van den Abeele
MUTAVI, Research & Advice group
Bemutatkozik az Euwing Fischer törpepapagáj
2004-ben a MUTAVI tudomást szerzett a Fischer törpepapagáj (Agapornis fischeri) egy lehetséges új mutációjáról. A különleges színű zöld fióka egy zöld és egy lutínó madár párosításból született. A madár szárnyai jól láthatóan sötétebbek voltak és testszíne is eltért az általánostól. Szembetűnő volt, hogy milyen egyértelműen elhatárolható egymástól a szárny és a köpeny a madáron. A köpeny (a szárnyak közötti terület) színe halványabb volt. Ennek eredményeként egy jól kivehető V betű volt látható a háton. A tenyésztő, Piet Verhijde Zaandam-ból, aki az NBvV bírája, nem talált minderre magyarázatot, ezért segítséget kért néhány kollégájától. Így jutott el hozzánk.
Piet az első madarat a következőképpen írta le:
A has színe: mustár sárga
A fartő színe: halvány szürke kobalt árnyalattal
Szárnytollak: feketék
Alsó farktollak: világos zöldek
Hát: a háromszög oliva zöld, a kis szárnytollak zöldek
Szemszín: normális, már a fészekben is
Körmök: feketék
Fotó: Dirk Van der Abeele
Fotó: Dirk Van der Abeele
Az első kérdés az, hogy ez egy mutáció vagy sem? Az egyetlen módja, hogy erre választ találjuk, ha tenyészteni kezdjük ezt a madarat és megnézzük, hogy jellegzetes tulajdonságai megjelennek-e a következő generációkon is. Az első madár tojó volt, és körülbelül egy évesen párba állt egy vad színű hímmel. 2005 tavaszán megszülettek a fiókák. A fészekalj két mutáns és három normál vad színű fiókából állt. Megtaláltuk tehát a választ a két legfontosabb kérdésre, amelyek a következők voltak: ez egy mutáció e, és ha igen, akkor öröklődik-e?
A tenyésztési eredmények megcáfolhatatlanul bizonyítják, hogy egy autoszomális domináns mutációról van szó. Azonban további kérdések is felmerültek: a mutáció vajon teljesen domináns, vagy egy DF (dupla faktoros) madár még jellegzetesebben mutatná a mintázatot. Először azt gondoltuk, hogy a mutáció talán egy ’clearbody’. Ezt a mutációt a hullámos papagájoknál ismerjük. Ezeknél a madaraknál a tollakból hiányzik a medulla. Ám amikor Inte Onsman megvizsgálta az első tollakat, le kellett tennünk erről a teóriánkról. Egyértelmű volt, hogy a madár nem clearbody, de nem állt rendelkezésünkre elegendő információ a kulcskérdés megválaszolására: milyen mutáció ez?
Eközben vártuk az első DF madár megszületését. Fontos volt, hogy lássuk, hogyan néz ki ez a mutáció a kék sorozatban. A hagyományos eszközök felhasználása mellett, az ismert tollszerkezeti kutatások között olyan mutáció után kutattunk, amely hasonlóságot mutat ezzel a mutációval. Ez sajnos nem ment úgy, ahogy azt terveztük. A nemzetközi kutatásunk eredménye az, hogy mindeddig nem jelent meg hasonló mutáció egyetlen fajnál sem. Éppen ezért kiterjesztettük a keresést az emlősállatokra és a galambokra is, talán köztük találunk olyan mutációt, amely hasonló pigment szintézist mutat, mint az Agapornis fischeri.
De a válasz újra határozott nem volt. Rendben, akkor tovább kerestünk a hüllők, halak, stb. között, de nem jártunk szerencsével. Mivel Inte nem akarta elhamarkodni a dolgokat, felforgattuk a MUTAVI archívumát is, és a toll keresztmetszeteket is alaposabban szemügyre vettük. Mindez csupán megerősítette az előző megállapításokat.
A múlt évben kikeltek az első DF madarak a zöld sorozatból. Ezek még mindig kissé sötétebbek voltak, mint az SF madarak, ami egyértelműen jelzi, hogy a mutáció öröklődése autoszomális, részleges (inkomplett) domináns öröklésmenetet követ. Piet elvitte ezeket a madarakat a BVA kiállításra, ahol az N osztályban garantáltan megkapták a nekik járó figyelmet. Mindazok az érdeklődő kérdések, amelyeket ezek után kaptunk, ezt erősítették meg.
Továbbra sem volt azonban kék madarunk. Egészen 2007. tavaszáig kellett várnunk az első viola kék madár megszületésére. Az a tény, hogy a kék nem változott szürkére fontos jelzés volt, amelyet a korrekt elnevezés kiválasztásánál kellett használnunk.
De a fő kérdés, hogy milyen mutáció is ez, még mindig megválaszolatlan volt. Képzelem, hogy Pietnek, - aki felvette velünk a kapcsolatot - mekkora türelemre volt szüksége, de elhatároztuk, hogy nagyon alaposak leszünk és neki be kellett érnie a válaszunkkal: „légy türelmes, még nem jutottunk a végére”. Voltak terveink, de először meg kellett várnunk, hogy mi történik a kék madárral. Amikor a kék madár végre megszületett és azokat a jellemzőket mutatta, amiket vártunk, folytathattuk a munkát. A kocka el volt vetve.
Először a darkwing néven gondolkoztunk, de ezt már használták a hullámos papagájok között a dil-locus egy változatának megnevezésére. Ezért az euwing nevet választottuk. Az euwing a szárnyakban megnövekedett eumelaninra utal. A zöld kombinációra az SF vagy DF euwing zöld kifejezést, a kék kombinációra az SF vagy DF euwing kék kifejezést használjuk. A genetikai szimbóluma az ’Ew’.
Néhány tenyésztési eredmény:
SF euwing zöld x zöld:
50% SF euwing zöld
50% zöld
DF euwing zöld x zöld:
100% SF euwing zöld
SF euwing zöld x SF euwing zöld:
25% zöld
50% SF euwing zöld
25% DF euwing zöld
DF euwing zöld x SF euwing zöld:
50% SF euwing zöld
50% DF euwing zöld
Ezeknek a madaraknak genotípusa még mindig nem 100%-osan egyértelmű, de azt gyanítjuk, hogy a melanisztikus mutáció egy alléljával van dolgunk. A genetikában egy locus számos allélja ismert, amelyek az eumelanin megemelkedését okozzák, ezek a melanisztikus mutációk. Néhány allél recesszíven öröklődik, mások dominánsan. Ezekre példák a fekete arcú (Black face) hullámos papagájok és a ’fekete’ rozellák. Azt gyanítjuk ezek között van a helye ennek a mutációnak is. De hangsúlyoznom kell, hogy ez csupán egy feltevés.
Ezúton szeretnénk gratulálni és köszönetet mondani Piet Verhijde-nek. Az ő professzionalitásának köszönhetően meglehetősen rövid időn belül sikerült azonosítanunk ezt a teljesen új mutációt.
Sok szerencsét.
Dirk Van den Abeele
MUTAVI, Research & Advice Group
Ornitho-Genetics vzw
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése