Nincs szörnyűbb látvány egy tenyésztőnek, mint amikor a röpdén kívül "gyönyörködhet" a madaraiban. 5 opalin fióka surrant ki.

Egy belső épület röpdéjéből hessentek el, amihez két nyitott ajtó is kellett. Nem igazán értem, hogyan. (Az asszony megunta volna a madarakkal folytatott időpocsékolást?)

Ahogy beálltam a kocsival, már messziről láttam, hogy a röpdék tetején nem verebek ücsörésznek, hanem törpepapagájok. Természetesen bentszorult hirtelen a levegő. Hálóval nem sikerült megfogni őket, így jötek a válogatottt praktikák: ketrecek kirakása eleségel, ragasztós csapdák, kipeckelt ládák. Az első fiókát néhány órán belül elfogtam, egy ketrecbe mászott be eszegetni. A másodikat sajnos ragasztós modszerrel, néhány tolla bánta, és még most is koszosak az evezőtollai. A harmadik érdekesebb eset volt. Már esteledett, és az egyik vissza-vissza térő fióka bemászott a röpde rácsai és az azt fedő lemeztető néhány centis résébe. Bemásztam a röpdébe, kivártam a megfelelő pillanatot, majd a madarat bentről a tető és a rács közé szorítottam. Áthúztam a lábát a rácson és tartottam. Patt helyzett alakult ki, hiszen behúzni nem tudtam, kimenni nem tudtam, ha elengedem a madár lábát, elrepül. Elő a telefont, hívom életem párját, majd lesújtva hallom, hogy a telefonja kint cseng a teraszon. Ekkor megjelent Gréta lányom, és bejött mellém a röpdébe, kiváncsan megfigyelni, mivel szorgoskodom. Természetesen a röpde ajtaját nem tudta becsukni, így nyitott ajtó mellett, 12 papagáj röpdösött körülöttünk. Én a madarat tartom, közben Grétát kérlelem, próbálja meg becsukni az ajtót. Be is csukta félig. Ekkor könyörögni kezdtem neki, szépen menjen be a házba, hívja ki anyát, mert apa segítségre szorul. Látom a csodalkozást az értelmes kis szemeiben, de elindul a ház fele (persze nyitott röpdeajtó mellett). Egy kétéves kezében a szökött papagáj sorsa! Látom ám lassan elmegy a ház mellett, de nem a házba, hanem inkább az utca fele tart. Az izzadság csordogálni kezd a hátamon, miközben hangosan kiabálva írányítgatom a kicsit a ház felé. Szép lassan megérti, becsörtet a házba és kihívja az anyját. Ő megfogja bent a madár lábát, én meg kintről a röpdetetőn megfogom. Teljes siker.

A maradék kettőt szintén begyűjtöttem, hasonló szorításos módszerrel, de ekkor már egy madzagdarabbal a zsebemben mászkálva, így ha hasonló szituációba keverednék, kikötözöm a madár lábát, és egyedül is boldogulok.

Monor

Hosszú idő elteltével sikerült ismét eljutnom a monori börzére. Óriási volt, ahogy így augusztusban szokott. Későn értünk oda, csigatempóval értünk fel Monorra, így hét órakkor már a parkolóba sem engedtek be. Nem gond, besétáltunk a madarakkal. Nagyon sok madár és ember, de sajnos átlagosan gyenge minőség, érdekesebb faj nemigen (persze relatív, kinek mi az érdekes). Nem voltak jó minőségű törpepapagájok, sőt, nagyon nem is voltak törpék. Lehet hogy hajnalban már összeszedték őket a kupecek, én nem nagyon láttam hét óra után madarat. Így természetesen opalinok sem voltak, csupán két helyen láttam, nem valami szívderítő madarakat. Csodálkoztam rajta, azt gondoltam, idén már terítve lesz a piac opalinokkal, azért elég sok helyen szaporodnak már. A négy kicsi opalint, amit vittem, el is adtam, szerintem igen jó áron.

Csicsörkefronton is volt egy-két érdekes dolog, jelenség. Találkozhatott az ember mozambik csicsörkével, szürke csicsörkével (két tojó), sárgakoronás csicsörkével (két tojó), reichenow csicsörkével (egy hím), fehérhasú csicsörkével (egy hím, én vittem), csíkos csicsörkével (bizonytalan neműek, talán két tojó). Ez utóbbit most láttam először, megdöbbentett, hogy milyen óriási méretűek. Igazi ritkaság manapság szinte mindegyik faj, és mégsem adta el talán senki a hozott madarait. Oké, hogy nem párban kínálták őket, de mindegyiknek tisztességes ára volt. Külföldön hatalmas pénzekért lehetne eladni őket.
Monor lényege igazán az, hogy nagyon sok tenyésztővel találkozhat az ember, új dolgokról informálódhat, régi kapcsolatokat éleszthet fel újra.