Vasárnap reggel elautóztam Újfehértóra, ahol a második börzét rendezték egy lovas pályán az általam nem ismert szervezők. Előző nap felhívtam a szervezőket, nagyon készségesek voltak. A börze egy árnyas fákkal körbevett, focipályányi lovaspályán volt. Teljesen megtelt 8 órára. A helyszín kiváló, a szervezés profi, sok madár volt. Minden elismerésem az újfehértóiaknak. Ide még ki kell nézni párszor a közeljövőben is.

Ahogy fotóztam a madarakat, a mellettem álló nyúltenyésztő felhívta a figyelmemet két német óriás nyulára, és finoman javasolta, hogy inkább ezeket fotózzam. Természetesen megkért, hogy a tenyésztő nevét is írjam ki feltétlen az interneten. A neves tenyésztő becses nevét persze fél óra múlva elfelejtettem, de tartozom neki annyival, hogy a madaras blogomba egy kép erejéig a nyulairól is megemlékezzem.

Bütykös libák

Hús pulykák

Helyes kis chabó pár

Rozella mutációk

Kis Pintyeskönyv

Folytassuk "kedvcsináló" barangolásunkat készülő "remekművünkben".

"Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy a tengelicek, süvöltők, zöldikék, zsezsék, erdei pintyek több tucat színváltozata mellett miért nincs egyetlen rögzített csicsörke mutáció sem. Hiszen a csicsörkét hasonló nagyságrendben tenyésztik, mint például az erdei pintyet, csízt, jóval könnyebb is tenyészteni mint például az erdei pintyet, sőt az egyetlen európai faj, melynek hibridjei kanárival keresztezve a továbbiakban is termékenyek, így meglenne az esélye egy kanáritól „örökölt” transzmutációnak. Nem tudok rá magyarázatot, elképzelhető, hogy e faj genomjában még ritkábbak a mutációk, vagy ha vannak, nem látványosak. Számításba vehetjük a tényt továbbá, hogy afrikai fajról lévén szó, melynek terjeszkedése az 1800-as évektől számítható, így Európában nem tenyésztik olyan régen a fajt, mint a többi, alapvetően a kontinensen honos pintyfélét. Ugyanakkor e kérdéssel bizonyosan nem vagyok egyedül, hiszen például Olaszországban valódi ”tenyésztői team-ek” alakultak ki az elmúlt években, akik célul tűzték ki ezen áldatlan állapot megszüntetését. Nem várták meg a mutációk spontán megjelenését, természetesen a kanári madárban rejlő „potenciált” hívták segítségül. Mivel nem minden tanulság nélküli ez a próbálkozás, röviden összefoglaljuk az eredményeit"

Sétálni voltunk Gréta lányommal a határban. Egy igencsak elhanyagolt kukoricatáblában olyan mennyiségű vadkölest találtunk, hogy a gazdának érdemesebb lenne inkább azt aratni, mint a kukoricát. Szedtünk egy nagy csokorral, minden madárnak tettem be a bugákból.
Itt a fehérhasú csicsörkék kalitkájában látható.




Cseperednek az idei (és pályafutásom) első opalin fiókái.

Egy másik pár opalin fészekalja.

Egy opalin hordozó aqua hím és aqua tojó fiókája. Szerintem opalin lesz.

És a tesója, ami akár opalin is lehet. A fejen még nem látom egyértelműen a színeződést, de mintha a farktollakon látszana valami. Egyébként az alapszínét sem tudom még igazán ennek a kismadárnak.

Türkiz viola pár fiókái.

A türkizek röpdéjéből két delikvens.

Szintén innen néhány madár. A 4 párból eddig egy pár nevelt csak ebből a röpdéből fiókákat.