Itt a tavasz. Most már remélhetőleg valóban. Különös zsongás lesz urrá ilyenkor rajtam. Valami készülődésféle. Az eszem csak azon jár, mikor tudom előkészíteni a röpdéket, mikor válogathatom össze az idei párokat. Az idén már a törpékkel olyan szerencsés vagyok, hogy lehetőségem van többféle szempontból válogatni, nem kell kompromisszumokat kötnöm. Van ugyanis annyi madár, hogy bátran válogathatok szín, testméret, rokonság, stb. szerint.



Az első kiskanárik már meg is érkeztek, lipokróm sárga nemintenzív kicsik lesznek.

Hétvégi program, aminek van madaras vonatkozása is. Apósomék almásában két hete ahogy itt mondják "gallyat kapartunk". Vagyis a téli metszés ágait kellett kihúzni a fák alól, hogy a sorok között majd be lehessen zúzni őket. Két dolog pozitív ezzel a ténykedéssel: az egyik, hogy gyönyörű idő volt, a másik, hogy a törpéknek vágtam jó sok friss alma vesszőt. Amúgy baromi nehéz munka (lehet hogy csak elpuhult testemnek).

A röpdékben kicseréltem a talajt 10 cm vastagon, az új ülő rudakat is felraktam, jó vastag száraz akác rudak, ezt rághatják a törpék, még jövőre is ki fog tartani.

Az ünnep alkalmával talán lesz némi időm képeket csinálni a tavaszváró állományról. És terepre is jó lenne kijutni már. Addig is míg képekkel illusztrálhatom madaras élményeimet két kép, amit a Díszmadarak című könyvhöz rajzoltam a fejezetek elválasztásához. Végül fényképek lettek helyettük.