2009. december 19., szombat




Tehát ezzel a kis szépséggel vacakoltam mostanság. Több lépésben építettük fel az apósommal, és egy családtag kőművessel. Versenyt futottam az idővel, mert a vakolás (ahogy a képen is látszik, csak belül) csak egy hete lett teljesen kész. De a -18 C° elől ide akartam menekíteni a törpéket, és a tyúkokat. Végül is sikerült, ám a beérkező hideggel együtt egy súlyosabb megfázás, vagy egy kisebb influenza is beköszönt, így a kinti munkák miatt napról napra nyomorultabbul lettem. A tyúkokat már 38 C° -os lázzal telepítettem ki. A törpék egy csapata lett ide rakva, sajnos még néhány pár alatt fiókák vannak, így ezeket nem tudtam a csapatba rakni. Nagyon bízom benne, hogy átvészelik kint ezt a 3 napos kutyahideget.


2009. november 12., csütörtök

Aktív és hűséges blogolvasóimnak örömöt szerezve (ketten bizonyosan vannak) teszek már egy újabb bejegyzést.
Az elmúlt héten felhúztuk a falait az új madárházamnak. Ez egy teleltető ház is lesz egyben, kis részben a tyúkok szállása, nagyrészben a törpék teleltetője. Ezt lefotózom hamarosan, eddig még nem sikerült a folyamatos szakadó eső miatt, meg az állandó sötétség okán.
Egy örömhír: a reichenow csicsörke páram összeszoktatása sikeres volt, mert három tojáson kotlott a tojó. Mivel nem akartam a szívemet fájdítani az újabb sikertelenségben bízva, meg sem néztem min ül szorgalmasan, csak a 13 napon. Ekkor három tojást találtam, látszott rajtuk a szerelmi légyott jele (vagyis biztos párzottak) de én beszáradtnak ítéltem őket (a légkamra szokatlanul nagy volt). Másnap hallom ám a félreismerhetetlen pi-pi-pi csipogást a fészekből. Ez volt tegnap előtt. Mivel még most sem hiszem, hogy ezúttal szerencsém lesz, meg sem nézem, hogy néznek ki a kicsik, így legalább nem tudom meg mit vesztettem. Ma azonban még mindig hallom a csippantást, tehát legalább egy él. Főttojást, apró lisztkukacokat, almát, tyúkhurt rakok a szülőknek, valamivel csak etetni fognak.

Hja, a csicsörketenyésztés nehéz szakma.

2009. október 4., vasárnap

Kevés bejegyzést ejtettem meg eddiglen, de mindenáron képekkel akartam illusztrálni mondandómat, és mivel nem volt időm fényképezni, nem is írtam. Röviden tehát: két hete fogtam egy zöld hullámos papagájt, amit valószínűleg a törpék zaja csalt a röpdékhez. Nem hagyta magát befogni hálóval, két napig ücsörgött a röpdék tetején. Kinyitottam neki délután a csirkék röpdéjét, ragtam az ajtóba kölest, majd mentem a dolgomra. Este sötétbe értünk haza, zseblámpával kimentem bezárni a tyúkok ajtaját, és átnéztem a röpdét, hát ahogy kalkuláltam, ott ücsörgött bennt a röpdében. Ezsembe jutott később, milyen tuti jó képeket tudtam volna csinálni róla, amikor még szabadon ott ücsörgött a drótkerítésen. De akkor csak arra öszpontosítottam, hogyan tudom becserkészni.
Más. Tegnap lebetonoztam a madárházam, teleltető röpdém alapját, padlózatát, persze egy profi kőműves rokon segítségével. Ami igazán durva amellett hogy kemény munka, az az, hogy egy 2,5x5 méteres betonplacc 45000 Ft-ba kerül (és ez csak az anyag!!!). Hol vannak még a falak, meg a tető??

Ma délután volt még egy kis időm, szépen sütött a nap, kitakarítottam a röpdéket, a tyúkok, csibék alatt kicseréltem a felső talajt (értsd: nálunk ez a Nyírségben gyakorlatilag egyszerű homok), átnéztem a törpék odujait. Ez idáig 30 darab fióka az idén. 50-et terveztem:) Átfogtam 10 fiókát az egyik röpdéből egy másikba, ahol nincs annyi madár, mert már túl sokan voltak ott, és az odukban ismét van 12 kicsi kirepülés előtt. Csupán két pár volt abban a röpdében ahova a kicsiket raktam, valamint 5 odu, hogy éjszakára el tudjanak ülni, de az aljas öregek minduntalan kizavarták őket minden oduból és még a tetejükről is letakarították őket. Félő volt, hogy a kicsik kinnt éjszakáznak a rudakon, így nem volt más választásom, szigetelőszalaggal leragasztottam a legagresszívabb pár odujának nyílását, hogy a kicsik végre elülhessenek. Reggel remélem nem felejtem el leszedni róla:) (habár mire hazajönnék, úgyis kirágnák magukat).

2009. szeptember 2., szerda



Egy érdekes eset a hétvégéről: Három fészekaljnyi törpelakenfelder tojás tönkremenete után apósomnál 15 tojásból kikelt 6 csibe, aminek persze nagyon örültem. Kotlóstól együtt hazahoztam őket az egyik röpdébe, és valami búvóhelyről, fészekalkalmasságról kezdtem gondolkodni, ahova éjszakára visszahúzódhatnak. A házunk mögött egy rég kidobásra érett, az előző tulaj által ránk hagyott fűnyíró fűgyűjtő tartójára esett a választásom, ugyanis egy nagy műanyag láda tulajdonképpen, ami nagyon jó búvóhely lehetne a kicsiknek. Na mondom, valami hasznát veszem ennek a kacatnak. Fogtam, hátraballagtam a komposztdobhoz, és beleráztam a több éves, benne lévő száraz fű maradványokat. Éppen indulnék tovább, amikor a fűcsomó lassan mozogni kezd, és kis szőrös testek vonaglanak alatta. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy valami patkánytanyát bolygatam meg, de látom ám, hogy egy alom 10 nap körüli kismacska az. Persze rögtön visszaraktam a ládát a helyére, a kiszóródott fű helyett egy lepedőt tettem a kicsik alá, a kiscsirkéknek pedig 3 40x40 -es zsaluzóblokkot toltam egybe, és jól bealmoztam nekik. Na gondoltam, ezek a kiscicák aztán nagyon hiányoztak ide a portára, főleg a röpdés madarak hogy fognak nekik örölni (ja és madaraknak meg a macskák úgyszíntén). Másnak az ablakból kipillantva látom. hogy a házfalhoz símulva a nőstény macska egy kölyökkel igyekszik tova. Na megnézem már a kicsiket- gondoltam. Az utolsó kicsmacskát láttam az anya szájában, mert a doboz üres volt. Úgy néz ki a mamát zavarta az én gondos bealmozásom, és odébb ált. Azt kell mondjam, egyet tudok érteni vele.

2009. július 14., kedd




Törpe lakenfeldi tyúkok.

2009. július 4., szombat
















Na szóval ahogy említettem, pár kép a lemenő nap sugaraiban néhány törpéről.

2009. június 28., vasárnap

Kutyafuttában annyit, hogy ma láttam életemben először párzani a rózsásfejű törpepapagájaimat, pedig igencsak régóta tenyésztem őket. Szóval éppen kint üldögéltünk este a teraszon az én hites nejemmel, amikor a türkiz viola hímem odareppent az ugyancsak türkiz viola tojóhoz (micsoda csudajó fiókáik lehetnének!) és egy kis szárnycsattogtatás után a hátán táncolva, egyre mélyebbre helyezkedve 1-2 másodpercig párzottak. Pedig úgy láttam másik párt választottak maguknak (eredendően amúgy egymásnak szántam őket). Na szóval igyekszem már fotókkal illusztrálni, hol tart az idei törpés szezon. Holnap. Vagy holnapután. De igyekezni fogok.

2009. június 10., szerda

Sajnos nem élte túl.

2009. június 7., vasárnap


Aki nézte a híreket, hallhatta, hogy mekkora jégeső-vihar söpört át nyíregyháza környéki falvakon. Szőrnyű károkat hagyott a vihar. A házak teteje több helyen hiányzik, az ablakok, kocsik betörtek. A röpde tetejét szanaszét szaggatták a gránátokként becsapódó golflabda méretű jégdarabok. Madár hála az égnek nem repült el. A vihar után egy fejen kólintott csicsörkét találtam a fűben, ha megerősödik lefényképezem és felrakom a blogra. Elképesztő pusztítást végezhetett ez a környéken a szabadban fészkelő madarak között is.

2009. május 27., szerda

Egy héttel ezelőtt, reggel 5 óra után, munkába indulás, készülődés közben egy eddig általam még nem hallott madárhangra lettem figyelmes. Először azt gondoltam, talán valamelyik csicsörkefélém eddig nem hallatott hangját hallom, ám utánna járva a dolognak kiderült, nem a madaraim felől jön a hang, hanem az udvarról, a bejárati ajtó előt lévő 5 tuja egyikéről hallom a hangot, amelynek gazdája egy pár kenderike volt. Mondom, kb 2 méterre az ajtótól hallatták a tuja csúcsán ülve a hívó, figyelmeztető hangot. Gyorsan kaptam a fényképezőgépet, és az ajtót résnyire nyitva próbáltam lencsevégre kapni őket. Persze nem ment könnyen, hiszen ahogy mozdult az ajtó, rögtön arrébb röppentek. Szóval egy negyed órát elidétlenkedtem velük, a munkából is elkéstem miattuk, de örültem nagyon, hiszen nem sokszor láttam eddig párban ezt a madárfajt. Gondoltam, ezek biztos fészket keresnek, a tuját szemelhették ki. Másnap átnéztem az első 3 tuját, de csak egy tavaji fészket találtam. A következő napon a maradék tujákat is átnézve ért a döbbenet, mert nemhogy egy kész fészket láttam, hanem a képen is látható, kirepülés előtt álló ötös fészekaljat. Mindezt derékmagasságban, a bejárat előtt, a szomszéd macskáinak kedvenc napozó helyén.
Úgy saccoltam, még 3-4 napjuk lehet kirepülésig, de a következő nap minden kicsi kirepült, és a család együtt eltünt a környékről, többet nem is láttam őket. Bízom benne, mindegyik kicsi túléli az első viszontagságos heteket.
Különösen kedvelem a kenderikéket, ugyanis ahol eddig éltem (Debrecen, Békéscsaba) nem igazán jellemző e faj, de itt a Nyírségben úgy tűnik annál inkább, mert több fészakaljról is beszámoltak ismerősök.







2009. március 24., kedd







Na szóval, majd egy hónap telt el az utolsó szösszenetem óta. Nem hittem volna, hogy ilyen nehezen szánom rá magam az írásra. Szóval három kép az utóbbi napok, hetek munkájából. Új otthonunkba megérkeztek a régi röpde elemeim, és ezeket újítgattam fel, állítottam össze. Így néz ki lépésenkén.

2009. február 25., szerda

Szóval ahogy az előzőekben ígértem, az európai fajok tartásáról akartam volt szólni. Rájöttem azonban, hogy nem itt kellene kezdenem, hanem úgy általában a madártartással. Nekünk, akik míveljük, egy csodaszép, ártatlan, természetbarát hobbi. Egyes laikusok, honpolgárok, akik nem tartottak még madarat, már inkább több kivetnivalót találnak benne. Sajnos az éremnek két oldala van, és mindenben ott lakozik az igazság is, így egyes esetekben lehet a madártartás (laikusok szerint lásd: szabadságra vágyó kicsiny lények oktalan kínzása, barbár időtöltés) állatkínzás. Az esetek többségében azonban nem az. Moralizálni leginkább csak laikusokat hallottam eddigi pályafutásom során, legyen az állattenyésztés, vadászat, madártartás, bármi. Az emberek naívsága azokon a területeken, ahol igazából járatlanak, amely szakterületről nincs információjuk (ez esetben sem csak a madártartásról beszélek) igen nagy. Én persze elfogult vagyok, és úgy látom, ennél emberibb hobbi nem sok van, hiszen élőlényekkel foglalkozunk, gondoskodunk róluk, tanulunk, kutatunk, a természetet figyeljük bennük és általuk, alkotunk, hiszen tenyésztünk, e közben ismereteket szerzünk és adunk át másoknak. Lássuk be ennél azért van egy-két haszontalanabb időtöltés is. Ugyanakkor gyakran megkapjuk, minek nekünk 5-10, vagy ennél is több madár, nem elég nekünk egyet kínozni? Konrád Lorenz szerint egy fogságban tartott madár nem érez emberi értelemben vett fogságot. Ha igényeihez mérten tartjuk, tápláljuk, remekül érzi magát fogságban. Szaporodik is! És egy párválasztás, nász, párzás, fészekrakás, kotlás, fiókanevelés folyamat van olyan összetett, érzékeny rendszer, hogy az állat szenvedése esetén gyakorlatilag nem teljesedik ki. Azt is tudnunk kell, hogy a legtöbb díszmadár kis túlzással erre a "célra" lett létrehozva, ahogyan a kedvenc kutyafajtánk, macskánk, aranyhalunk. Vagyis tucatnyi generáción át tenyésztették őket olyanra, hogy igényeik mérséklődtek a vadon élő társaikhoz képest, hogy színeik mutatóssá váltak, hogy keressék, vagy legalább is tolerálják az ember közelségét. Magunknak "teremtettük" őket. Ez már akár önzőségnek is tekinthető, de akkor minden percünk, amit ezen a bolygón töltünk az.

2009. február 15., vasárnap

Ha akad valaki aki olvassa beírásaimat, annak felrakok egy régebbi képet. A képen egy meggyvágó látható. Hazai védett faj. Apropó a hazai védett madárfajok tartásáról néhány gondolatot szívesen megosztanék a következő bejegyzésemben.

2009. január 17., szombat







Ma szétválasztottam néhány fehérhasú párt, és egy nagy helyen berendeztem egy új helyet az állandóan veszekedő tojónak, egy új hímmel. Hátha kitör a szerelem egyszer. Közben csináltam néhány "műtermi" fotót. Íme ízelítőnek egy hím és egy tojó fehérhasú. Közös képet is szerettem volna velük (mármint hogy ők ketten együtt, nem én és ők), de mivel nincsen párban e két madár, a tojó elhajtotta maga mellöl a hímet, mihelyst mellészált.

2009. január 11., vasárnap




Megmutatnék két képet a fehérhasú csicsörkékről (Serinus dorsostriata). Alapvetően nagyon jól kotlanak, lerugdosni sem sikerül őket a fészekről. Nálam a tollasodáskor jött a baj, valami miatt valószínűleg a hím agyonverte őket.

2009. január 10., szombat






















Mindannyiunk gyönyörűségére közzéteszek néhány művet, eddigi illusztrációs munkám terméséből. Néhány jó kép található a Bakonyi -féle Állattan könyvben, az emlősös és madaras fejezetekben.

Művészi vénám





Lassan közeledik az olaszországi világkiállítás, így ma jobban szemügyre vettem a benevezett 4 rózsásfejű törpepapagájomat. Egy külön nagy ketrecben szemezgetem őket még pár napig. Bízom benne, valami kevéske pontszámmal, de tisztességesen helytálnak majd a több száz törpe között. Talán korai is még a megmérettetés, mert óriási lebőgés is kisülhet belőle, hiszen a standard-ek nélkül a vaksötétben tapogatózunk. Ahogy látom, a törpék nagy része már javában vedlik, így szintén bizonytalan a "siker". Az a legnagyobb probléma, hogy eddig nem sikerült minden fiókát legyűrűznöm, és a legjobb madarakon nincs gyűrű! Van e mellett jó pár, amin van gyűrű, de egy-egy köröm nem ép, így ezek is buktak. (zárójelben: egy két igen jó madarat fiatalkorában el kellett adnom, hiába na a pénz sem mellékes, akárhogy nézzük) Az a konkluzió tehát, hogy sokkal több párból, sokkal több fiókát kell legyűrűznöm, és sokkal kevesebbet szabad eladnom, hogy válogathassak is valamelyest. Standard nélkül persze nehéz, de valamelyest látja azt az ember, hogy a havernak eladott madarak baromi jók lettek két éves korukban. Nesze neked "mestertenyésztő". Még vissza is adta volna őket a világkiállításra, ha nem tojtak volna le a "dögök". A világbajnok esélyes madarak tehát máshol költenek éppen.

2009. január 6., kedd

Térdig érő hó, újra kotló fehérhasú csicsörke (tavaly óta ez lesz a 6. fészekalj, de eddig mind terméketlen). Nem is tudom miben bízok. Nagyon szeretem ezeket a pintyféléket, de náluk nagyobb kiábrándultságot, elkedvetlenedést kevés madár okozott eddig. Egy van csak, amellyel 5 évet kellett küzködnöm, de tavaly megtört a jég. Az aktuálpolitikai helyzet változásával majd ecsetelem mi volt az a faj.

2009. január 3., szombat

Szóval kezdő blog: valahol el kell ezt is kezdeni. 2009 január 3. Az unokahugom születésnapja. Este 7. óra, legalább -10 fok odakint. A bent telelő törpepapagájoknak és afrikai csicsörkéknek ebből kevés "jön át", de a kinti röpdékben nyugovóra tért törpe lakenfeldi dísztyúkjaimnak bizonyosan több. Végül is a csirkéket ritkán hozzuk be a szobába, de azért sajnálom őket. Kár hogy nehezen szánom rá magam az írásra, mert érzem, milyen komoly író lehetnék:)